Világbiztonság

Nyílt Társaság




A neutroncsillagok nagyon sűrű anyagú csillagok. A Napunkéval megegyező tömegű neutroncsillag átmérője kb. 20 km, ezért hagyományos távcsövekkel nagyon nehéz megfigyelni. A hatalmas sűrűségeknél a csillagok belsejében az atommagok befogják a szabad elektronokat, így neutronban gazdagabb atommagok keletkeznek. Az ilyen égi objektumokra gyakorlatilag úgy tekinthetünk, mint egy hatalmas atommagra. A pulzárok és a magnetárok is a neutroncsillagok családjába tartoznak.
neutron_stars_colliding_neutron_csillag_utkozes.jpg
Összeolvadó neutroncsillagokból jöhetett létre az aranyA legújabb kutatások szerint az arany létrejöttéhez neutroncsillagok összeütközése vezethetett. Mint tudjuk, központi csillagunk, a Nap létrejötte előtt létezett egy elődcsillag ami felrobbant. Így jöttek létre a nehezebb elemek egészen a vasig. Ennek a csillagnak az anyagából állt össze később a Föld és a Nap. Azonban az arany létrejöttéhez ez nem volt elég, ehhez olyan hatalmas energiára volt szükség mely neutroncsillagok összeütközésekor szabadul fel. Mindannyian csillagokból lettünk...
Kisfilm:

RCHARD0000000000
(0 szavazat)
Neutron_star_illustrated.jpg
A csillag speciális állapotában olyan mint egy 10 km-es atommagHatalmas napok összeomlásakor a gravitáció teljesen elszabadul: az anyag olyan szinten összezsugorodik, hogy eléri az atommag sűrűségét a 2.7*10^14 g/cm^3-öt. Ebben a hihetetlenül erős térben a vasmagok maguk is elbomlanak és tömény maganyag keletkezik. Magyarul a csillag olyan lesz, mint egy hatalmas (kb. 10-50 km átmérőjű méretű) atommag. A hátramaradt kis maradvány egy neutroncsillag, ami ráadásul az eredeti csillag forgási energiáját örökli, tehát szédítő sebességgel forog és erős mágneses tere van. Az eredetileg forró csillag fokozatosan lehűl és energiáját veszti. A hátramaradt neutroncsillag még évezredekig is energiát táplál a körülötte lévő levetett ködbe, például ilyen volt az 1054-es kínai csillagászok által feljegyzett szupernóva, amit később Rák-köd néven azonosítottak. (Más elnevezésekkel: M1, NGC 1952)

Az atommagok tehát megjelennek a csillagok nagyságrendjében is. Ezen a gondolatmeneten elindulva nem zárható ki, hogy a sejtmagok és fehérjék is megjelenhetnek jóval nagyobb nagyságrendekben is!
Arch0000000000
(0 szavazat)
SGR_1806-20_108530main_cloudballPrint.jpg
Magnetár neutroncsillag2004-ben egy távoli magnetár robbanása érte el naprendszerünket. Az 50.000 fényév távolságból érkező erős sugárzás hatással volt a Föld légkörére is.

A Napnál nagyobb tömegű csillagok életük végső stádiumában látványos robbanással (szupernóva) alakulnak át a kezdeti mag tömegének függvényében neutroncsillaggá, fekete lyukká vagy magnetárrá.
A magnetárok ismertetőjele az őket körülölelő rendkívül erős mágneses tér, amely elérheti a 10 gigateslát is. Ezen érték az ember által mesterségesen előállított mágneses térnél több nagyságrenddel nagyobb, és a Földet övező mágneses mező is eltörpül mellette. Ennek köszönhetően a magnetárok joggal viselik az eddig detektált legnagyobb mágneses mezővel rendelkező objektumok címet.
RCHARD0000000000
(0 szavazat)
tumblr_n9lufefJ1g1tg6wrzo1_1280.jpg
Szkíta kereszt, rajta a nap-spirál, melynek rovásos olvasata: ÓSZÓ Magyarországon fellelt szkíta kereszt kettős, S-alakú nap-spirállal.

A spirál önmagában a rovás Ó. Ez a "szó" alapja is. Isten egyik szent neve (Ó Istenem, angolul "Oh my God", Ohm, Ó Isten: Öregisten).



Két spirált egy egyenes szakasz köt össze. Az egyenes rész a rovás SZ.



A Napspirál olvasata így a legősibb szó: ÓSZÓ (Jó szólj: JÓSZÓJ).

A jelképrend kozmológiai példán szemléltetve, egy kisfilmben:

Neutroncsillag ütközés (más szinteken is két világ találkozása)



Középen egy ékkő lehetett. A nyolcas elrendezésű körökkel megy át az indiai Navaratna naprendszer szimbólumba.




(lásd a kattintható kulcsszavakat lentebb!)
1 hozzászólásRCHARD10101010101010101010
(2 szavazat)
Crab_Nebula.jpg
A Rák-köd optikai felvételenA Rák-köd (Messier 1, M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát (SN 1054); ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt, de addigra már rögzült a Rák-köd elnevezés.
Az első fényképet 1892-ben, az első színképet 1914-ben készítették az égi objektumról.

1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása, a szinkrotron sugárzás okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses tér, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő.
Messier-katalógus0000000000
(0 szavazat)
fereglyuk.jpg
Féreglyuk és csillagkapuA féreglyukakra vonatkozó elméleti leírásból tudjuk, hogy megépítésükhöz szükség van bizonyos „exotikus” vagy „negatív” anyagra/energiára. Ez meglehetősen bonyolulttá teszi a dolgot, célszerű tehát a már meglévő féreglyukak geometriáját átalakítani igényeink szerint. A kivitelezéséhez a Gauss-Bonnet tétel segít. E matematikai formula alapján a csillagkapu üzemeltetői meg tudják határozni az egzotikus anyag (vagy negatív energia) mennyiségét a mindenkori szükség szerint. Az összefüggés igen könnyen meghatározható. Ha már egyszer sikerült létrehozni egy kétirányú féreglyukat, rendkívül fontos a stabilitásának fenntartása, negatív energia folyamatos betáplálása révén. Morris és Thorne vezette le a feladat egyszerű összefüggéseit. Ebből kiderül, hogy egy ezer méter átmérőjű féreglyuk fenntartása 5 x 10+36 Newton/négyzetméter energiát igényel, nagyjából ekkora a nyomás egy nagy tömegű neutroncsillag magjában. Jelenleg nem, de egy töretlenül fejlődő civilizáció számára a jövőben ez a feladat is elérhető lesz.CSIŁŁa9999999999
(2 szavazat)
urania14.jpg
A Gyík, a Hattyú, a Kis Róka, a Lúd és a Lant csillagkép - Uránia tükre csillagászati atlasz - 1875A Gyík (latin: Lacerta) egy csillagkép. A csillagképet Johannes Hevelius lengyel csillagász vezette be 1687-ben.
Hattyú csillagkép: A görög mítosz szerint Phaethón, Héliosz fia vagy unokaöccse olyan szerencsétlenül kormányozta a szekerét, hogy balesetet szenvedett és meghalt. A gyászoló barátja, Küknoszt Apollón változtatta hattyúvá – Apollón egyik szent állata – és emelte az égboltra. Más változat szerint Phaethón maga emelkedett az égbe hattyú képében. Egy másik monda: Zeusz azért változott hattyúvá, hogy részt vehessen egy tiltott szerelmi találkán. A kereszt alakú csillagképet Északi Kereszt-nek is nevezik.

Az eredeti neve Vulpecula cum ansere, azaz A kis róka a lúddal vagy a A kis róka és a Lúd volt. (Egy rajzon egy róka volt, lúddal az állkapcsai között.) Ebben a csillagképben találta meg Antony Hewish és Jocelyn Bell 1967-ben, Cambridge-ben az első pulzárt, a PSR B1919+21-et.
A lírát a mitológia szerint Hermész találta fel, de csínytevései miatt Apollónnak kellett adnia.
RCHARD0000000000
(0 szavazat)
NASA-astrofizika.jpg
Látványos szimuláció két neutroncsillag ütközéséről, fekete lyuk születésérőlGalaxisunkban kevés olyan nagytömegű csillag ismert, amely hipernóvává válhat. Egy érdekes jelölt a WR 104 jelű csillagpáros a Sagittarius csillagképben, tőlünk 8000 fényév távolságban. Ha egyszer hipernóvaként robbannak fel (ami egyelőre nem is biztos, mivel "hagyományos" szupernóva-robbanást is produkálhatnak), akkor is szerencsétlen véletlen szükséges, hogy a kilövellt anyagsugár pont felénk mutasson.

Kettős neutroncsillagból ennél több lehet a Tejútrendszerben, ám ezek esetében is igen kicsi az esély, hogy összeütközésükkor éppen bolygónkra irányuljon az intenzív sugárzás.

Ha egy közeli (néhány száz fényévre bekövetkező) gammavillanás sugárzása elérné a Földet, az lebontaná az ózonpajzs egy részét, és néhány másodpercig vagy percekig intenzív sugárzással bombázná bolygónk egyik felét. A hatás olyan lehetne, mint egy nukleáris robbantás esetében. A sugárzás a légkörben szmogréteget hozna létre, amely pedig gyengítené a felszínt elérő napfényt.
Kép: Fantáziarajz egy gammavillanásról (NASA)
Arch0000000000
(0 szavazat)
Fekete_lyukak-neutroncsillagok.youtube
Téren és időn túl - VideóFekete lyukak, neutroncsillagok, fehér törpék, tér és idő, eseményhorizont.

Egy percig megállították a fényt.
Német kutatóknak sikerült rekordnak számító egy percig megállítani a világegyetem leggyorsabb dolgát, a fényt. Teljes sebességnél a fény ezalatt az idő alatt 18 millió kilométert tett volna meg, azaz hússzor eljutott volna a Holdig és vissza.

„Egy perc nagyon, nagyon hosszú. Ez mindenképpen mérföldkő" – mondta Thomas Krauss, a University of St Andrews kutatója a New Scientistnek. Az eredmény nagy távolságokra is lehetővé teheti a biztonságos kvantumkommunikációt.

1 hozzászólásArch10101010101010101010
(1 szavazat)
Vela_Pulsar_jet.jpg
Naprendszer - TejútPulzár 4.

A képeken szenzációsan látható a kisöpört nagy energiájú részecskék hullámaiból, gyűrűiből álló, tömegbefogási koronghoz hasonló alakzat a pulzár körül, amelyre merőlegesen anyagcsóvák (jetek) figyelhetők meg.
Már a korábbi HST képeken is megfigyelhettünk kifelé mozgó anyagcsomókat, a korábbi röntgenfelvételeken pedig a jetek külső tartományai is előtűntek. Ez alapján sejteni lehetett a korong létezését is. A Chandra kivételes felbontásának köszönhetően a jetek most egészen a pulzárig követhetők, s tisztán látszik a korong finomszerkezete is.

A Rák-pulzár valóban rászolgál a "kozmikus generátor" elnevezésre, akárcsak a többi hasonló égitest. Mivel igen erős a mágneses tere (kb. 10 billiószor nagyobb a földinél) és forog, egy hatalmas elektromos generátorként működik. Energia-kibocsátása a Napénak kb. 100.000-szerese. Az energiavesztés miatt forgása folyamatosan lassul, évente kb. a másodperc 15 milliomod részével.
dgabi10101010101010101010
(2 szavazat)
rak_pulzar.jpg
Naprendszer - TejútPulzár 3.

1968 januárjában Hewish és Bell összesen négy „pulzáló forrást” talált (amiket ekkor neveztek el pulzárnak). Az első forrás megfigyeléséről, az adatokról és azok elemzéséről egy cikket írtak, ami 1968. február 24-én megjelent a Nature című tudományos magazinban.

1974-ben Antony Hewish és Martin Ryle (a Cavendish kutatócsoport irányítója) megkapta a fizikai Nobel-díjat „a rádiócsillagászatban végzett úttörő kutatásaikért”. Ryle „a megfigyelésekért és a találmányaiért”, Hewish „a pulzárok felfedezésében játszott meghatározó szerepéért” kapta a díjat. Ez volt az első alkalom arra, hogy a Nobel-díjat a csillagászat területén végzett munkáért ítéltek oda. Jocelyn Bell 1969-ben kapta meg doktori végzését Cambridge-ben. 1999-ben a csillagászat terén végzett tevékenységéért a CBE címet kapta meg.
dgabi10101010101010101010
(2 szavazat)
 
11 fájl 1 oldalon