Világbiztonság

Nyílt Társaság




A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja. Fő táji típusai a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi. Jellegzetes vidékei: Galga-mente, Kalotaszeg, Kalocsa, Lóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Ormánság, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád. A viseletet törvények és rendeletek szabályozták. Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől. A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon szőtték (lásd szövőszék). A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták. Az egyes községek kialakították a csak rájuk jellemző stílust. A berendezés, a szép tárgyak és a női viselet a nők kezében volt. Ma már inkább csak ünnepekre vesznek fel népviseleti ruhát. A 20. század közepétől főleg a palócvidéken, Erdélyben és Kalocsa környékén él tovább. A népviselet tudatos ápolása beszűkíti annak alkalmazási körét és mereven megkötheti egyes jellegzetességeit. A viselet elszakad a mindennapi élettől, és a történelem egy darabjának tekintik: ez a historizálás, ami rögzíti és megmerevíti a formát, mintegy múzeumi vitrinbe zárva. Mások a régi népi motívumokat eredeti környezetükből kiragadva, háztartási textíliákon és egyes ruhadarabok díszeként szerepeltetve igyekeznek megőrizni a népi formakincset.
015.JPG
Zalakarosi gyöngyös fejdíszZalakaros és térsége sajátos néprajzi egység, egyéni öltözködési kultúrával rendelkezett, mind a női, mind a férfi részről. A helyi népviselet egyik legszebb darabja a „Gyöngyös fejdísz”, amely kezdetben hátrakötőből készített, részekbe szabott „necc” volt. Később nemcsak a régi selyem – esetleg kasmírkendőből szabták ki, hanem más anyagokból is, például a szoknya kötél által takart elejéből. Ennek a neccnek kezdetben volt még hátul egy kis tarkóig érő sarka, ami évről évre rövidebb lett, a felette lévő szalagcsokor pedig mind nagyobb. 1920 körül aztán általánossá vált, hogy a necc hátsó részére széles szalagból hatágú csokrot varrtak. Ezen új típusú fejrevalóknak az arcot övező „elejét”.

1910 körül kezdték el keskeny, majd mind szélesebb csipkeszalaggal vagy gyárilag gyönggyel fűzött tüllszalaggal, „gyöngysinyórral” díszíteni. Ezt újabb és újabb változatok követték, mint pl. a „kötött necc”, mely tartós divatnak bizonyult.

Karos környékén sok történet járta, miként vált a gyöngyös necc olyanná, amilyenné.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
DSCF9613.JPG
Zalakarosi gyöngyös fejdísz Zalakaros és térsége sajátos néprajzi egység, egyéni öltözködési kultúrával rendelkezett, mind a női, mind a férfi részről. A helyi népviselet egyik legszebb darabja a „Gyöngyös fejdísz”, amely kezdetben hátrakötőből készített, részekbe szabott „necc” volt. Később nemcsak a régi selyem – esetleg kasmírkendőből szabták ki, hanem más anyagokból is, például a szoknya kötél által takart elejéből. Ennek a neccnek kezdetben volt még hátul egy kis tarkóig érő sarka, ami évről évre rövidebb lett, a felette lévő szalagcsokor pedig mind nagyobb. 1920 körül aztán általánossá vált, hogy a necc hátsó részére széles szalagból hatágú csokrot varrtak. Ezen új típusú fejrevalóknak az arcot övező „elejét”.

1910 körül kezdték el keskeny, majd mind szélesebb csipkeszalaggal vagy gyárilag gyönggyel fűzött tüllszalaggal, „gyöngysinyórral” díszíteni. Ezt újabb és újabb változatok követték, mint pl. a „kötött necc”, mely tartós divatnak bizonyult.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
fejdisz-necc-2.jpg
Zalakarosi gyöngyös fejdísz Zalakaros és térsége sajátos néprajzi egység, egyéni öltözködési kultúrával rendelkezett, mind a női, mind a férfi részről. A helyi népviselet egyik legszebb darabja a „Gyöngyös fejdísz”, amely kezdetben hátrakötőből készített, részekbe szabott „necc” volt. Később nemcsak a régi selyem – esetleg kasmírkendőből szabták ki, hanem más anyagokból is, például a szoknya kötél által takart elejéből. Ennek a neccnek kezdetben volt még hátul egy kis tarkóig érő sarka, ami évről évre rövidebb lett, a felette lévő szalagcsokor pedig mind nagyobb. 1920 körül aztán általánossá vált, hogy a necc hátsó részére széles szalagból hatágú csokrot varrtak. Ezen új típusú fejrevalóknak az arcot övező „elejét”.

1910 körül kezdték el keskeny, majd mind szélesebb csipkeszalaggal vagy gyárilag gyönggyel fűzött tüllszalaggal, „gyöngysinyórral” díszíteni. Ezt újabb és újabb változatok követték, mint pl. a „kötött necc”, mely tartós divatnak bizonyult.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
fejdisz-necc-3.jpg
Zalakarosi göngyös fejdísz Zalakaros és térsége sajátos néprajzi egység, egyéni öltözködési kultúrával rendelkezett, mind a női, mind a férfi részről. A helyi népviselet egyik legszebb darabja a „Gyöngyös fejdísz”, amely kezdetben hátrakötőből készített, részekbe szabott „necc” volt. Később nemcsak a régi selyem – esetleg kasmírkendőből szabták ki, hanem más anyagokból is, például a szoknya kötél által takart elejéből. Ennek a neccnek kezdetben volt még hátul egy kis tarkóig érő sarka, ami évről évre rövidebb lett, a felette lévő szalagcsokor pedig mind nagyobb. 1920 körül aztán általánossá vált, hogy a necc hátsó részére széles szalagból hatágú csokrot varrtak. Ezen új típusú fejrevalóknak az arcot övező „elejét”.

1910 körül kezdték el keskeny, majd mind szélesebb csipkeszalaggal vagy gyárilag gyönggyel fűzött tüllszalaggal, „gyöngysinyórral” díszíteni. Ezt újabb és újabb változatok követték, mint pl. a „kötött necc”, mely tartós divatnak bizonyult.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
bfec713f7863d4d40386f425c4571e5c.jpg
Széki népviselet A Mezőség folyókkal határolt erdő nélküli dombvidék Egész-Magyarország területén, Erdélyben, az Erdélyi-medencében, Kolozs, Maros és Beszterce-Naszód megyék egymással érintkező vidékein. Kulturális tájegység: hagyományos magyar kultúrája többek közt néptáncairól híres.

A mezőségi viselet viszonylag egységes, és csak a jellegzetes széki viselet tér el ettől. Az 1930-as években szinte még minden ruhadarabot helyben készítettek, a máshol már rohamosan terjedő európai divat alig hatott a falusi társadalomra. A román és a magyar viselet csak kismértékben különbözött egymástól. Kós Károly a mezőségi magyar viseletben a régi városi és kisnemesi elemek fennmaradását ismerte fel. A mezőségi magyar viselet egyik fő jellemzője, hogy kerülte az élénk színeket. A bőrruhákat leszámítva, hímzést, díszítést alig alkalmaztak. Annál gazdagabb volt a hímzés a lakástextileken és a szőtteseken, ahol ennek ellenére legtöbbször csak egy színt használtak.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
10305033_564322200345283_801733274612514013_n.jpg
Széki viselet Az egykori sóbányaváros paraszti lakosságának a többi mezőségi viselettől különböző, meglepően egyöntetű öltözete. A férfiak gyolcsinge lehajtós gallérú, kézelős ujjú, kivetve viselték. Nyáron bő vászongatyát öltöttek hozzá, télen szürke háziposztó harisnyát. Hosszú rézgombos szíj van a nadrágon, melyet háromszor is körültekernek a derékon.

OLVASD tovább, a hozzászólásoknál!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
525804_380288185367366_1741423555_n.jpg
Pitykés mellényPitykés mellény

Rendszerint második réteg az öltözködésben a testen viselt ing fölött. A felnőtti (és a felnőttes gyermek) viseletnek nem állandó tartozéka. Anyaga szőrös bőr (bőrmellény), posztó, könnyebb gyári kelmék, néha vászon vagy gyolcs volt.

A férfimellény: rövid, mintegy derékig érő, testhezálló, elöl gombolódó ujjatlan férfi felsőruha. Vidékenként különböző elnevezései vannak: lajbi (Erdély, Felvidék, Hajdúság, D-Dunántúl), pruszli (Alföld, Felvidék, D-Dunántúl), derekas (Pusztafalu), kis mándli (Duna–Tisza köze). A dolmányhoz hasonlóan állógallérral, más ujjasok hatására kihajtott gallérral és gallér nélkül is készülhetett. Elszigetelten a női mellény szabására emlékeztető, keskeny hátú változata is ismert.

Általában kék és fekete posztóból, főleg a gazdagabb, mezővárosokban lakó parasztság számára pedig finomabb anyagokból, selyemből, bársonyból is készíthették. A paszomány és zsinórozás mellett legfontosabb dísze fémgombolása, a posztócsíkra varrt gombsorok. Olvasd tovább lentebb!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
images-2.jpeg
Matyó legény nagyünneplő viseletFején színes pántlikával és szalagokkal díszített kalap. Ujján és vállán színes selyemfonallal dúsan hímzett, a ragyogót utánzó hímzésdíszítményekkel befejezett és színes cipós horgolással díszített lobogós inget visel. Az ingen posztó anyagból készült, csontgombokkal és sujtással díszített mellény. Nyakán hímzett nyakkendő. Gyolcsból készült, ráncba szedett bőgatyája előtt színes selyemfonallal hímzett, szűcsmintás, fekete selyem kötött rojttal díszített "surc", kötény.

A mezőkövesdi matyó viselet elválaszthatatlan részét képező kötény elnevezése: a "surc". A surcok fekete selyem anyagból készültek és kézi hímzéssel, gyári pántlikával, valamint fekete kötött, illetve gépelt selyemrojttal díszítettek. A hímzések elnevezése felülről lefelé: szűcsös, makus, matyórózsás és pántlikás kötények.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
paloc_viselet.jpg
Rimóci népviselet-Palóc Rimóc,amelyet a palóc népművészet központjának tartanak, a Cserhát északi nyúlványai alatt, az Ipolytól és Szécsénytől délre, négy kilométerre fekszik, innen szántóföldek, túlnan a Cserhát magaslatai határolják, középütt átkanyarog rajta a Körtvélyes-patak.Már a honfoglalás előtt fontos kereskedelmi útvonal vitt a település mellett, a későbbi, XI. századi leletek arról mesélnek, hogy a község templomos hely lehetett, még később pedig azé a Simon báné volt, aki részt vett a Gertrúd királyné elleni merényletben. A középkorban a királyi várnép lakóhelye volt egész a török hódoltságig, utána ezt a falut is elhagyták az itt élők, azonban hamar újra benépesült. A XIX. században többek között gróf Forgách József, báró Prónay Róza és Irma is birtokosai voltak.
Rimóc látnivalói mindenekelőtt a hagyományőrzéshez kapcsolódnak. Olvass róla a hozzászólásban!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
0275_p1445_1.jpg
Tardi viselet- Matyó Ahogy a hagyományos tardi építkezés, úgy a tardi matyó népviselet is kihalóban van: leginkább a nagymamák vállán láthatjuk még a régi kötésű kendőket; lányaik, még gyakran háti batyuval szállnak fel a buszra; az unokák, azonban, akik már farmer nadrágban szaladnak haza az iskolából, a régi világról többnyire csak akkor szereznek tudomást, ha egy-egy kopott ládából előkerülnek az egykori viselet darabjai.K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
578046_361958917200293_1305401903_n.jpg
Boldogi népviseletA boldogi fehérhímzés szépségére már az 1930-as években felfigyeltek. 1942-ben adták ki az első mintakönyvet. A kendők mintáját kézzel írták elő.A fejre és nyakbavaló kendők alapmotívumai hasonlóak, arányosan kisebb megoldásban. A varrott kendő és a fodros kendő a fiatal lányok és asszonyok legünnepélyesebb ruhadarabja volt. A színes hímzésű selyem fej-és vállkendők később jelennek meg. Egyénileg is tervezték a mintákat, melyeket egyszínű selyemre selyemfonallal varrták ki. Ha rojtot is tettek a vállkendőre, csinált kendőnek nevezték. A posztó szoknyájukat is maguk hímezték a boldogi asszonyok, lányok. Olvass róla lejjebb, a hozzászólásban!1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
521435_360602820669236_1348760869_n.jpg
KékfestőA kékfestés több mint ötszáz éves múltra tekint vissza.

Indiából Nyugat-Európán át került hazánkba. Nehéz kézműves mesterség, amelynek tudománya apáról fiúra száll. Ez és az erős fizikai munka az oka, hogy készítőinek száma folyamatosan csökken.
A magyarországi kékfestő műhelyek száma már csak hat, de egész Európában is csak húsz működik.

Olvass róla bővebben lejjebb,a hozzászólásban!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
69 fájl 6 oldalon 1