Világbiztonság

Nyílt Társaság




A koponyát sokféle jelentéssel és értelmezésben ábrázolták a művészetben. Az ősi népek koponyakultuszában néha magát a kiszárított koponyát is dekorálták. Vallásos keresztény attribútumként több szentet ábrázolnak koponyával a remeteélet vagy a bűnbánat jelzésére. A Szent Kereszt legenda is foglalkozik a koponyával. Világi attribútumként a Vanitas-ábrázolások kerültek vászonra. A halálra és az elmúlásra emlékeztetve a modern művészet is használta ezt a motívumot. Ősi koponyakultuszok Sok nép és vallás ikonográfiájában játszott jelentős szerepet a koponya. A legősibb koponyakultusz nyomait Jerikóban találták a PPN-B1 ásatási rétegben, körülbelül Kr. e. 7000-ben. A csupasz koponyán agyagból megformázták az arcvonásokat és a szemek helyére kauri vagy más kagylót helyeztek. Az indiai mitológiában Siva nevei közül az egyik a Kapalin, amelynek jelentése: „koponyákkal díszített”. A legenda szerint az univerzum elpusztulásakor Siva egyedül marad a hamuvá vált világban, és egy koponyafüzért visel, amely szimbolizálja a világ vég nélküli fejlődését és folyamatos pusztulását, jelenti az élet és a halál elválaszthatatlanságát2. Egyes kutatók értelmezésében (például J. Le Roy Davidson) az indiai erotikus szobrászat eredete legalább részben visszavezethető a Kapalika Tantrikus szekta működésére. Gyakran találunk koponyát Amerika ősi népeinek művészeti ábrázolásaiban. Mexikóban találták azt a XIV. században készült hegyikristály koponyát, amelyet azték munkának tartanak. Mérete az emberi méretekhez közelít, szépsége valóban megkapó. Mexikóban szintén a XIV. századból, a mixtec-azték kultúrából több, türkiz mozaikokból készült maszkot találtak, amelyeknek emberi koponya képezte az alapját. Hasonló türkiz mozaikmaszk az esőistennőt, Tlalocót ábrázolja (XV. század). A maszk arcrészét két kígyó fonja körül. A maya korból a Yukatán félszigeten, Tzompathi város közelében a harcosok templomát fedezték fel, amelynek falait kőből faragott koponyák díszítették. A Dél-Franciaország területét elfoglaló kelták és ligurok között dívott az a vallási szertartás, amelyet a levágott emberi fejek kultuszának nevezhetünk. A Roquepertuse-ben feltárt szentélyhez vezető utat kőoszlopok szegélyezték, amelyeknek vájataiba emberi koponyákat helyeztek el. Afrika és Ázsia bennszülött népei még a XIX. században is készítettek kidíszített emberi főket. Egy ilyen, az ibanok (Borneo) által készített koponya nagyon hasonlít a Jerikóban találthoz (9000 év különbséggel). A koponya agyagos díszítésén túlmenően nád állkapocs, fából készült orr és kagylóból alakított szemek gazdagítják a díszítést. A Bengáli-öbölben (Andaman szigetek) találtak olyan művészien kidolgozott halálfejet, amelyet a temetési szertartásoknál díszítésként alkalmaztak. A Budapesti Természettudományi Múzeumban őrzik Bíró Lajos és Fenichel Sámuel új-guineai expedíciójából (1896–1901, illetve 1891–1892) származó néprajzi gyűjteményt, köztük egy rituális célból vörös sávokkal festett koponyát; egy halálfejet, amelyet a gyűlésházban tartottak felfüggesztve, emlékeztetve a személyre vagy a történetre; egy feketére festett koponyát, amelynek homlokcsontjára rituális jeleket véstek. A koponya más barbár szokásoknak is tárgya lett. Wulfilas, a kereszténységre tért gótok első püspöke írta meg a gepida királylány, Rozamunda történetét. A gepidákat legyőző gót király Rozamundát házasságra kényszerítette. Az esküvői lakomán, gót vitézi szokás szerint, a csatában megölt ellenséges harcosok fejéből (koponyatetőből) itták az áldomást, így Rozamunda apjának megszentségtelenített koponyájából is. Ezért Rozamunda megölette ifjú férjét, a királyt. Nem az ősi koponyakultuszok körébe tartozik, de megemlítendő, hogy fantasztikus ötlet alapján valósult meg a római Immacolata Concezione templom Coemetariumának (ossariumának, a csonttemetőnek) művészi díszítése. A kapucinusok 1631-ben összegyűjtötték és Rómába hozták a világ bármely részén a XV–XVII. században elhunyt kapucinus barátok csontvázát. 1793–94-ben egy termet díszítésként zsúfolásig megtöltöttek koponyákkal. A kapucinusok igen bensőséges viszonyban álltak a halál gondolatával, annak állítottak emléket, amely ugyanakkor a feltámadást is hirdeti. A terem felirata figyelmezteti a látogatót: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi”.
koponyahangszer.jpg
A koponya alakú halálsíp a világ legfélelmetesebb hangszereAz ember ereiben szinte megfagy a vér, amikor meghallja ennek a hangszernek a hangját:

Azték szertartásokon és csatákban egyaránt használták.



Meg akarom mutatni, megosztani veletek, ezt a nagyon különleges eszközt. Mi halálsípnak hívjuk. Az aztékok speciális ceremóniákon használták (a halál napja), és akkor is amikor háborúban álltak más törzsekkel. Olyankor több mint 100 halálsíppal meneteltek és hatalmas zajt csináltak, egyúttal erős pszichológiai hatást keltettek az ellenségben. Szóval ez egy elég félelmetes eszköz és nagyon egyedi. Szóval ez a halálsíp.

A jáde koponya változat hangja:


RCHARD10101010101010101010
(5 szavazat)
kapala02-1.jpg
Tibeti kapalaA XX. század elején is még sokszor a koponyakultusz volt az egyik legtöbbet emlegetett tibeti szokás antropológusok és korabeli „valláskutatók“ között. E két dolgot (Tibet és emberi koponyák rituális használata) nehéz volt egymástól különválasztani. Korábban, a kelleténél nagyobb hangsúly nem biztos, hogy a megfelelő irányba befolyásolta a nyugati érdeklődőkben kialakult „Tibet-képet“, főleg nem kielégítő mennyiségű és minőségű információra alapozva azt. Ma viszont a téma valamelyest háttérbe szorult a tibeti vallás(osság) számos más jellegzetességének javára, így viszont sokkal kisebb figyelmet kap, mint amennyit a vallásban már hosszú ideje betöltött szerepéhez mérve valóban kiérdemel. Andrea Loseries-Leick 2008-ban megjelent könyve (Tibetan Mahayoga Tantra: An Ethno-Historical Study of Skulls, Bones and Relics) elsőként mutatta be a maga teljességében a tibeti csontfaragók hagyományát. A még élő hagyomány helyszínein végzett tanulmányok (1983-1994) és több indiai és tibeti szöveg (V. - XX. század)...2 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
kapala03.jpg
Tibeti kapala A XIII. és XIV. századi belső-ázsiai utazók beszámolóiban leírt számos tibeti szokás közül egyet sem kísért akkoriban olyan élénk érdeklődés, mint az emberi koponyák vallási célokra való alkalmazása. Odoric Pordenone – aki 1316 és 1330 között tartózkodott Tibetben –, részletesen ír a helyiek barbár szokásairól: a fiúk megfőzik és megeszik halott apjuk fejét, majd edényt készítenek a koponyából, amiből a családtagok isznak az elhunyt családfőre emlékezve. A leírás nem személyes tapasztalaton alapul, mint ahogy Wiliam Rubruk hasonló leírása sem (ő 1253-ban, Mongóliában gyűjtött ilyen tibeti történeteket). Később, a XVII. és XVIII. században Tibetbe utazó keresztény misszionáriusok is gyakran írnak az emberi koponyák vallási célú használatáról – már nem csupán mások elbeszélései nyomán.
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
story_xlimage_2011_05_R2019_Indonesia_Gets_Skulls_Back.jpg
Indonéz koponya Vélhetőleg 18-19. századi, indonéz "fejvadász trófea"

Származási hely:Dayak Tribe of the Indonesian island of Borneo

K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
xZHfs.jpg
Faragott állatkoponya Ganésha ábrázolás egy állatkoponyán
Származási hely: Ubud, India
Vízibika koponya

Ganesha isten a jó szerencsét, a sikert, és az akadályok leküzdését jelképezi. Ismeretekkel, tudással és jómóddal ajándékozza meg az embereket.
Ganésha eszes, bölcs, cselekvéseiben meggondolt, vállalkozásaiban azonban bátor.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
63709_skull1.jpg
Díszített koponya A koponyát sokféle jelentéssel és értelmezésben ábrázolták a művészetben. Az ősi népek koponyakultuszában néha magát a kiszárított koponyát is dekorálták. Vallásos keresztény attribútumként több szentet ábrázolnak koponyával a remeteélet vagy a bűnbánat jelzésére. A Szent Kereszt legenda is foglalkozik a koponyával. Világi attribútumként a Vanitas-ábrázolások kerültek vászonra. A halálra és az elmúlásra emlékeztetve a modern művészet is használta ezt a motívumot.

K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
16_1.jpg
Díszített koponya jerikói ásatásból. Kr. e. 7000Sok nép és vallás ikonográfiájában játszott jelentős szerepet a koponya. A legősibb koponyakultusz nyomait Jerikóban találták a PPN-B1 ásatási rétegben, körülbelül Kr. e. 7000-ben. A csupasz koponyán agyagból megformázták az arcvonásokat és a szemek helyére kauri vagy más kagylót helyeztek.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
404px-Bhairava_Kathmandu_1972.jpg
Bhairavát ábrázoló kép a Durbar Téren, Kathmanduban. Kapalát tart a jobb alsó kezében, közel a mellkasához.Bhairava's image in the Durbar Square, Kathmandu. He holds the kapala in his lower right hand, near his chest.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
16_3.jpg
Kapala ábrázolás A Siva és családja képen látható, hogy Siva a szépsége ellenére gonosz, s mint Bhutasvara, a temetők és tetemégetők feldúlója, koponyafüzért készít. Felesége, Parvati a halotti máglya mellett ül, ölében egyik gyermeke, Karttikéja. Ez a gyermek olyan szép újszülött volt, hogy hat anya akarta szoptatni. Karttikéja ezért hat fejet növesztett magának. Másik gyermekük az elefánt fejű Ganésa. Mindnyájan a koponyák felfűzésében segítenek.

Az indiai mitológiában Siva nevei közül az egyik a Kapalin, amelynek jelentése: „koponyákkal díszített”. A legenda szerint az univerzum elpusztulásakor Siva egyedül marad a hamuvá vált világban, és egy koponyafüzért visel, amely szimbolizálja a világ vég nélküli fejlődését és folyamatos pusztulását, jelenti az élet és a halál elválaszthatatlanságát2. Egyes kutatók értelmezésében (például J. Le Roy Davidson) az indiai erotikus szobrászat eredete legalább részben visszavezethető a Kapalika Tantrikus szekta működésére.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
16_2-1.jpg
Kapala ábrázolás Egy XIX. századi tibeti festményen Mahakala, a tudomány védelmezője egy vérrel telt koponyatetőt tart. Az életkereket tartó istenség is koponyakoronával ékesített. Mahakala ijesztő külseje ellenére a tudomány védelmezője. Koronáját és háromvillás szigonyát koponyák díszítik.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
494px-Chakrasamvara_Vajravarahi.jpg
Kapala ábrázolás A buddhista istenségek Csakraszamvara és Vajravarahi, 15. századi kép. Kapala látható az egyik a bal kezébenThe Buddhist Deities Chakrasamvara and Vajravarahi, circa 15th century Painting.
Kapala is seen on one of the left hands.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
Kapala_skull_cup.jpg
KapalaA kapala (szanszkrit nyelven a "koponya") vagy skullcup egy csésze, amely emberi koponyából készült. "Tálként" szertartásokon használták, mind a hindu és buddhista Tantra Tantra (vadzsrajána) vallásokban de különösen Tibetben,ahol gyakran díszesen faragták vagy nemesfémmel és ékszerekkel díszítették a koponyatetőt.2 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
20 fájl 2 oldalon 1