Világbiztonság

Nyílt Társaság




Turai; Palóc; Baranyai; Székely varrottas; Kunhímzés; Úri hímzés; Sárközi hímzés; Szűrhímzés; Hódmezővásárhelyi hímzés; Buzsáki hímzés; Csengeri hímzés; Mezőségi hímzés; Ecseri hímzés; Veszprémi hímzés; Rábaközi hímzés; Torockói hímzés; Hetési hímzés és még sok más. Jelképek elemzése egyedi kép nézetben.
2-478c.jpg
Háromsoros laposöltés

Laposöltésekből alkotott öltéscsoport. Egy vízszintes irányú laposöltés egyik oldalán, az öltés közepével egy vonalban, félöltés távnyira felöltenek és vele párhuzamos, azonos nagyságú öltést varrnak. Ugyanezt megismétlik a laposöltés másik oldalán is. Ha a középső laposöltés végpontjából kiindulva ismétlik az öltéseket, három párhuzamos laposöltéssor keletkezik. Sorvarrásra használják.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
1012284_561938053925018_961403486_n.jpg
Zoborvidéki hímzés részleteNyitra város szomszédságában a Zobor és Gimes hegyek aljában fekvő magyar településcsoport megjelölésére használt tájnév Zoborvidék. Ismeretes Zoboralja szinonim megnevezése is. A honfoglaláskorig visszanyúló szélesebb kiterjedésű nyitrai magyarság a 18. sz. óta elszigetelt, sajátos fejlődésű és kultúrájú maradványa. Alsóbodok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére és a sok tekintetben más kulturális sajátosságokat mutató Barslédec községeket számíthatjuk területéhez. Néhány települése szlovák lakosság (gazdasági cselédek) beköltözésével a közelmúltban (19. sz.) átrétegződött, mint pl. Szalakuz. Helyi viszonylatot fejez ki a vízmegiek (Nyitraegerszeg és Vicsápapáti) és a hegymegiek (Menyhe és Béd) megkülönböztetése. A Zoborvidéki falvak peremtáji helyzete, nyelvszigetté válása számos archaikus jelenség és jellemző vonás fennmaradását eredményezte, amelyek különösen a folklórban az utóbbi évekig töretlenül éltek. K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
1958090_561934743925349_234146824_n.jpg
Zoborvidéki keresztszemes hímzés (egyenesek öltéssel, ívekből)Érdekessége a nyolcágú csillagmotívum.

Nyitra város szomszédságában a Zobor és Gimes hegyek aljában fekvő magyar településcsoport megjelölésére használt tájnév Zoborvidék. Ismeretes Zoboralja szinonim megnevezése is. A honfoglaláskorig visszanyúló szélesebb kiterjedésű nyitrai magyarság a 18. sz. óta elszigetelt, sajátos fejlődésű és kultúrájú maradványa. Alsóbodok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére és a sok tekintetben más kulturális sajátosságokat mutató Barslédec községeket számíthatjuk területéhez. Néhány települése szlovák lakosság (gazdasági cselédek) beköltözésével a közelmúltban (19. sz.) átrétegződött, mint pl. Szalakuz. Helyi viszonylatot fejez ki a vízmegiek (Nyitraegerszeg és Vicsápapáti) és a hegymegiek (Menyhe és Béd) megkülönböztetése. A Zoborvidéki falvak peremtáji helyzete, nyelvszigetté válása számos archaikus jelenség és jellemző vonás fennmaradását eredményezte, amelyek különösen a folklórban az utóbbi évekig töretlenül éltek.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
9786_537814132948103_40162894_n.jpg
Gyimesi csángó hímzés A gyimesi csángók a Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros-folyó völgyében és a Gyimesi szorosban élő népcsoport neve.
Három községük: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk a Tatros-folyó néhány száz méter széles, 30 km hosszú fővölgyében és annak mellékágaiban, az úgynevezett "patakokban" szétszórt házcsoportokban helyezkedik el.
Területük eredetileg öt szomszédos csíki székely község tulajdona volt, melyet a 17. század-tól kezdtek legelőbérletként benépesíteni.

"A kárpátmedencei hímzésekről"
A debreceni Tímárház időszakos
kiállításán készült a kép.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
970003_537814099614773_614710599_n.jpg
Árapataki hímzés
Árapatak falu Nagymagyarország Kovászna megyéjében. A falu Előpatak község központja, amihez rajta kívül Előpatak, Erősd és Hete tartozik.
Eredeti neve Árvapatak volt és arra a vízfolyásra vonatkozott, amely mellett fekszik.

Református temploma a 13. század végén épülhetett, a 15. században gótikus stílusban átépítették. 1658-ban a tatárok elpusztították. 1659-ben újjáépítették, de 1683-ban tűzvészben leégett. A 18. században ismét újjáépítették. 1849. január 2-án itt kötötték meg a háromszéki és császári haderő közötti árapataki szerződést.
Felsőfehér vármegyéhez tartozott, majd amikor az megszűnt az 1876-os megyerendezés során, az ugyanakkor létrejött Háromszék vármegye része lett. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott.



"A kárpátmedencei hímzésekről"
A debreceni Tímárház időszakos
kiállításán készült a kép.
K. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
575686_537376486325201_783225175_n.jpg
Bácskai fehér lapos-és lyukhímzések mai lakástextíliákon
A szabadrajzú fehér hímzések azok a hímzések, melyeknek mintáit kézzel is rajzolták, többnyire azonban ütőfával nyomták elő. Megtalálhatók szinte minden magyar vidéken: párnavégeken, vállkendőkön, kézbevaló kendőkön, férfi és női ingeken.(Némelyiken, mint pl. a somogyi fehér hímzésen, felismerhető a szálszámolásos eredet.)

Kép: Részlet a Vajdasági Magyar Folklórközpont kiállításából Budapesten, a Polgárok Házában, tavaly ősszel.
K. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
303371_258576434279169_1909127571_n.jpg
Rábaközi hímzés A régi dunántúli hímzések stíluscsoportjába tartozó vászonhímzések. Korai emlékeit – túlnyomóan lepedővégeken – színes szőrfonallal vagy piros pamuttal dolgozták, nagyobbrészt lenvászon alapon. Későbbi emlékeit, a nagyszámú 19. sz.-i párnavéghímzést kendervászonra varrták, szintén piros pamuttal, kivételes esetekben szőrrel.

A lepedőszélek fő motívuma az öt-, hétágú rozettás-tulipános-gránátalmás, rendesen virágtartóból eredő virágtő. Gyakori motívum a kétfejű sas, mely majd a magyar nyelvterület másik, keleti peremén újból szép számmal jelentkezik a hímzéseken. Ezek a szabadrajzú virágtöves, kétfejű sasos stb. lepedővégek általában szakaszos elrendezésűek, nemegyszer alsó és felső perem keretezi őket.

Tovább a hozzászólásokhoz!
1 hozzászólásK. Andrea7777777777
(3 szavazat)
74380_464352946960889_1127501742_n.jpg
Bihari falifutó, Debrecen K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
154861_484773241585526_1734200913_n.jpg
Régi matyó hímzés Régi matyó hímzés békes madár és matyó rozetta rózsa motívumokkal.1 hozzászólásK. Andrea9999999999
(2 szavazat)
16453_484774108252106_1497188772_n.jpg
Ó Kalocsai hímzés Az ó kalocsai hímzések eredetileg egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Az ágyruhát gyakran fehér lyukhímzéssel varrták ki a korai időkben. Saját használatú holmikra hímeztek kék-vörös, fekete pamutfonallal is. A régi egyszínű színes hímzések általában kifakult zöldet mutatnak. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak színtartó fonalat készíteni, beszerezni a korai időszakban. A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.K. Andrea7777777777
(3 szavazat)
31454_486398841422966_961658732_n.jpg
Kunhímzés
Ennek a hímzésfajtának a virágkora a 18. század volt. Az e korból megmaradt gyapjúfonállal - szőrrel - varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók.

A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették. A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el. A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le. Virágja tulipán, vagy nefelejcs. A kunsági hímzések széldíszítményei rendkívül változatosak.
Olvasd tobább a hozzászólásoknál!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(3 szavazat)
579754_486398818089635_1892535913_n.jpg
Kunhímzés Ennek a hímzésfajtának a virágkora a 18. század volt. Az e korból megmaradt gyapjúfonállal - szőrrel - varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók.

A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették. A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el. A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le. Virágja tulipán, vagy nefelejcs. A kunsági hímzések széldíszítményei rendkívül változatosak.
Olvasd tovább a hozzászólásoknál!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
163 fájl 14 oldalon 3