Világbiztonság

Nyílt Társaság




Turai; Palóc; Baranyai; Székely varrottas; Kunhímzés; Úri hímzés; Sárközi hímzés; Szűrhímzés; Hódmezővásárhelyi hímzés; Buzsáki hímzés; Csengeri hímzés; Mezőségi hímzés; Ecseri hímzés; Veszprémi hímzés; Rábaközi hímzés; Torockói hímzés; Hetési hímzés és még sok más. Jelképek elemzése egyedi kép nézetben.
10425411_613898452054324_898365087471124174_n.jpg
Ó kalocsai jegykendő A jellemzői között mondható el hogy a virágok sokszor nem ismerhetőek fel azonnal és hogy a szállásokon - megyei települések- kezdték el hímezni őket. Kezdetek kezdetén fehérrel aztán kékkel és pirossal ill. kékkel vagy pirossal az ó kalocsai mintákban csak ezek a színek tekinthetőek autentikusnak .

/ Király Ilus (Kalocsa, 1886. május 5. – 1966. július 28.) a népművészet mestere, kalocsai hímző- és íróasszony, a kalocsai népművészet megújítója.
Az ő tevékenysége nyomán lett olyan a kalocsai hímzés olyan, amilyennek most ismerjük, azaz pompázatosan színes és felismerhető azonosítható virágmintákban tobzódó./

Kép: Lengyel Györgyi: Nagyanyáink öröksége, 1986
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
10626884_601680869942749_147692629882721797_n.jpg
Nyugat-Dunántúli madárkás lepedővég mintája A díszlepedőnek többnyire egyik végéhez hozzátoldott díszítő sáv, általában hímzés, esetleg szőttes vagy rececsipke, amelynek szélét csipke vagy rojt szegi. A lepedőszél ritkábban betét formájában is kerülhetett a lepedő végébe. Hímzett lepedőszél esetén általában magára a lepedőre is hímeztek a lepedőszél felvarrása mentén, a lepedőszélen levő mintával összhangban egy keskenyebb sávot.

A lepedőszélek alkalmazása a magyar parasztság körében igen elterjedt volt, az ettől való eltérés, a teljes díszítménynek magára a lepedőre való hímzése megőrzött régiesség lehet (így pl. Erdélyben).

Hivatásos hímzők, takácsok kezén korán kialakulhatott a külön előállított lepedőszél (párnavég), a recemunka eleve csak így készülhetett.

A 17. századi úri leltárak szerint tartalékban is tároltak „lepedő végibe való varrás”-t. A magyar népi hímzések egyik legkorábbika is lepedőszél, 1677-ből, szálvonásos munkával díszítve.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
396.jpg
Zászlós bárányA dunántúli szabadrajzú fehérhímzés kitűnik gazdag öltéseivel. A lepedőszéleket gazdag vertcsipkével díszítették. Motívumai: díszes korsó, cserép, szív, gránátalma, tulipán, szegfű, rózsa, a szárakon tarélyos levelek, kacskaringók, indák, gyakori az erősen stilizált madár.Az egyes szakaszokat 3-4 cm távolságban helyezik el. Középen díszes korsóból, esetleg cserépből,szívből kiinduló , többnyire öt főág, végén nagyobb motívum. Alul hullámvonalon elhelyezkedő motívumsor zárja, vagy margit öltéses sor. Alatta a minta nem tükröződik. A bárány motívum az olaszkorsó mellett jobbról és balról helyezkedik el.Tovább a hozzászólásokhoz!1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
365.jpg
Madár Néprajzi leírás: Lepedővégeken, abroszokon és párnavégeken jelentek meg ezek a szabadrajzú, gyapjú hímzésminták a Nyugat Dunántúlon, eredetileg vastag, házi kender és lenvásznon.

A felhasznált gyapjúfonal színei: nyers, bordó (meggyvörös, bordó, rozsdabarna), sötét acélkék, sáfrány (okker), dohánybarna, sötétbarna, sötét olajzöld. Tompa, mély árnyalatokban. Fűszerszínek: mályva, levendulakék.

Motívumai: díszes korsó, cserép, szív, gránátalma, tulipán, szegfű (török hatás), rózsa, a szárakon tarélyos levelek, kacskaringók, indák, gyakori az erősen stilizált madár.

Szerkesztés: Egyes mintaegységek ritmikusan, 3-4 cm távolságban helyezkednek el. Középen díszes korsóból, esetleg cserépből, szívből kiinduló , páratlan számú főág, végén nagyobb motívum alkotja az egyes egységeket. 1 kazetta 7 virágból áll. Középen 1 felnyúló, két oldalon szimmetrikusan elhelyezkedő virágelemek és térkitöltő minták. Alatta két lezáróvonal között hullámvonalon elhelyezkedő motívumsor, majd alatta a korsós ill. egyéb minta.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
359.jpg
Virágos sordíszLepedővégeken, abroszokon és párnavégeken jelentek meg ezek a szabadrajzú, gyapjú hímzésminták a Nyugat Dunántúlon, eredetileg vastag, házi kender és lenvásznon. A felhasznált gyapjúfonal színei: nyers, bordó (meggyvörös, bordó, rozsdabarna), sötét acélkék, sáfrány (okker), dohánybarna, sötétbarna, sötét olajzöld. Tompa, mély árnyalatokban.
Fűszerszínek: mályva, levendulakék. Motívumai: díszes korsó, cserép, szív, gránátalma, tulipán, szegfű (török hatás), rózsa, a szárakon tarélyos levelek, kacskaringók, indák, gyakori az erősen stilizált madár. Szerkesztés: Egyes mintaegységek ritmikusan, 3-4 cm távolságban helyezkednek el. Középen díszes korsóból, esetleg cserépből, szívből kiinduló , többnyire öt főág, végén nagyobb motívum alkotja az egyes egységeket. Alatta két lezáróvonal között hullámvonalon elhelyezkedő motívumsor, majd alatta a korsós ill. egyéb minta tükröződik. Jelen motívum egy hullámvonalon elhelyezkedő sordísz eleme.

Tovább a hozzászólásokhoz!
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
656.jpg
Fogazott szélű tojásrózsa, mellette szőlőfürtökkelA 19.században Békés megyében Békésen, Gyulán, Füzesgyarmaton dolgozó szűcsök a magyar lakosság számára készítettek ködmönöket, amelyeket a vásárokon a környékben lakó magyarság is megvásárolt (Doboz, Körösladány, Köröstarcsa, Mezőberény).

A rátéttel és hímzéssel díszített ködmönöket korábban a férfiak, később leginkább a lányok, asszonyok hordták. Szabása és díszítménye megkülönbözteti a megyében élő nemzetiségekétől. Rövid derekú, állógallérú, szabott hátú, nem fodros aljú, csípőig érő ruhadarab. A bőrt krétával fehérítették. Az összefüggő fehér irharátét és a hozzá csatlakozó selyem hímzés a hátán, az elején és az ujján található. Színállását tekintve a bordó és a vörös színállás a legjellemzőbb.

Forrás:-Népi Iparművészeti Gyűjtemény-
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
15463147_2194d40919e80f038b2c7e746a6ebe27_xl.jpg
Mezőségi hímzésAz erdélyi Mezőség északi felében lakó magyar népcsoportok munkái. Párna- és lepedővégeken, kis és nagy abroszokon és kendők végein találhatók. (Az öltözet darabjai közül a bőrruhák hímzettek.) Kender- és pamutvászonra egyaránt varrták. Hímzőfonaluk a pamut, a szőr, a bolti gyapjúszál és a kendercérna.

Túlnyomóan egy színnel dolgoztak: pirossal, bordóval, feketével, különleges rendeltetésű tárgyakon (amilyen a koporsófedő ruha) sárgával. A kék-piros-fehér, kék-fehér, fekete-fehér ritkább, mint pl. a Maros mentén. A több szín helyett sokféle öltésforma fölhasználásával teszik változatossá a munkákat. Itt is egymás mellett él párhuzamosan a szálszámolás után készült és a szabadrajzú munka.

Az előbbit szálánvarrott öltéssel, keresztöltéses és vagdalásos-laposöltéses technikával valósítják meg; az utóbbinál egyaránt éltek a laposöltéssel, a száröltéssel, a Margit-öltéssel és a láncöltéssorral. A láncöltéssel, esetleg száröltéssel keretezett Margit-öltéssorokat mezőségi öltésnek szokás nevezni.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
1466160_222480997876298_798956212_n-2.jpg
Orosházi keresztszemes minta, a tekerőlevéllel ( swastika, szvasztika) életfával, nyolcágú csillaggalA régi tiszántúli hímzések egyik csoportja. Feltehetően nem csupán egyetlen mezőváros hímzésanyaga.

Egyik jellemzője, hogy csak szálszámolásos emlékei vannak nagyszámú kendervászon párnavégen. Mintakincse igen változatos, tiszta rajzú, egy-egy minta megszerkesztésénél csak a fő mondanivalóra szorítkozik.

A jól ismert pelikános, négyes tulipános, kakastaréjos vagy hullámindás- makkos motívumok többféle elrendezésben is jelentkeznek.

A párnavégeken előfordul a dunántúli szerkesztésmód: a keskeny középmező, széles peremdísszel; megtalálni a Vásáhelyről már ismert szerkesztést: a perem a középhím motívumait ismétli vagy variálja pl. a négyes tulipános mintánál, s végül gyakoriak azok a párnavégek, amelyeken igen széles a középmező és mellette elenyésző a perem. Itt a két peremdísz sokszor eltérő vagy az egyik peremdísznek van kísérő szegélycsíkja is, míg a másik vékony záróvonalhoz simul.

Fő színek: a rozsdabarna, sötétzöld, fekete, kék. Egyes példányait különösen vastag szőrfonallal varrták.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
10448789_558486954262141_9216327500968059215_n.jpg
Felvidéki hímzésA Felvidék történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt.

Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos - egyrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte.

"A kárpátmedencei hímzésekről"
A debreceni Tímárház időszakos kiállításán készült a kép.

K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
10450974_558486804262156_8437755832697265202_n.jpg
Felvidéki hímzés A Felvidék történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt.

Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos - egyrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte.

"A kárpátmedencei hímzésekről"
A debreceni Tímárház időszakos kiállításán készült a kép.

A hímzés motívumkincse az EGY AZ ISTEN jelkép.
Ezt a jelet az erdélyi Énlakán, a templom menyezetkazettáján láthatod eredetiben.
A jel szinte kortalan, egyetemes, megtalálható a fafaragások motívumaként, cserépedényeinken és az építészetben is.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
10415577_559087380868765_2133890293073486908_n.jpg
Jászsági hímzés Régen a jászsági szűcsök a subákat, ködmönöket, dohányzacskókat rendkívül gazdagon és művészien hímezték ki. Nagy szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt a díszítő motívumok előrajzolása, s utána a kihímzése, amit három ember egy hétig is végzett.

A jászsági subák, ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, gyorgyina, nefelejcs, szegfű, kutyatök, büdösbogarak, saskörmök, vesevirágok.
K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
1474407_222483944542670_1717993146_n.jpg
Hetési hímzések Hetés Magyarország délnyugati részén és a szlovéniai Muravidéken elterülő magyar néprajzi tájegység, amely földrajzilag a Kerka-vidék és a Mura-vidék találkozásánál terül el. A korábban egységes területet a trianoni békeszerződés kettévágta, így a néprajzi tájegység központja a mai Szlovéniában található Lendva (Lendava).

Hagyományosan Hetésnek a történelmi Zala vármegye azon hét települését nevezték („Hetes” = Hetés), amelyek neve házá-ra végződik; ezek a ma is létező Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza, valamint a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza. Később a Hetés fogalmába a Lendva központú, néprajzilag hasonló területet egészét beleértették.
K. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
163 fájl 14 oldalon 2