Világbiztonság

Nyílt Társaság




Turai; Palóc; Baranyai; Székely varrottas; Kunhímzés; Úri hímzés; Sárközi hímzés; Szűrhímzés; Hódmezővásárhelyi hímzés; Buzsáki hímzés; Csengeri hímzés; Mezőségi hímzés; Ecseri hímzés; Veszprémi hímzés; Rábaközi hímzés; Torockói hímzés; Hetési hímzés és még sok más. Jelképek elemzése egyedi kép nézetben.
400_dsc-9375-resize.jpg
Torockói vetett ágy lepedőjeA lakásbelső darabja, a korai gyapjú kultúra szép példája K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
400_dsc-9374-resize.jpg
Szentistváni „vizitke"A matyó viseletkultúra zsinóros technikára emlékeztető díszítménye.K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
400_dsc-9372-resize.jpg
Sárközi halotti párna mintájaEgyedi darab a gazdag Sárköz kultúrájából, amit csak ravatalokon használtak.
K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
400_dsc-9370-resize.jpg
Komádi fehér hímzés - nászlepedőAzért is érdemes az újrafogalmazásra, mert a paraszti kazettás hímzésnek egyedi példája
K. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
229843_370047746391410_470327963_n.jpg
Erdélyi díszpárnaGazdagon díszítettK. Andrea0000000000
(0 szavazat)
532814_367044543358397_1596342716_n.jpg
Mezőségi hímzésAz erdélyi Mezőség északi felében lakó magyar népcsoportok munkái. Párna- és lepedővégeken, kis és nagy abroszokon és kendők végein találhatók.

Kender- és pamutvászonra egyaránt varrták. Hímzőfonaluk a pamut, a szőr, a bolti gyapjúszál és a kendercérna.
Túlnyomóan egy színnel dolgoztak: pirossal, bordóval, feketével, különleges rendeltetésű tárgyakon (amilyen a koporsófedő ruha) sárgával. A kék-piros-fehér, kék-fehér, fekete-fehér ritkább, mint pl. a Maros mentén. A több szín helyett sokféle öltésforma fölhasználásával teszik változatossá a munkákat. Itt is egymás mellett él párhuzamosan a szálszámolás után készült és a szabadrajzú munka.
Az előbbit szálánvarrott öltéssel, keresztöltéses és vagdalásos-laposöltéses technikával valósítják meg; az utóbbinál egyaránt éltek a lapos öltéssel, a száröltéssel, a Margit-öltéssel és a láncöltéssorral. A láncöltéssel, esetleg száröltéssel keretezett Margit-öltéssorokat mezőségi öltésnek szokás nevezni.
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
560659_370047849724733_1449024590_n.jpg
Erdélyi díszpárna Gazdagon díszített, életfa motívumokkalK. Andrea0000000000
(0 szavazat)
301789_356607751068743_100001585639962_1007797_528877647_n.jpg
SubaA hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha. Az egyszerűbbeket 5–7 bőrből, az ünneplőket – kinek-kinek módja szerint – 12–24 bőrből csinálták. Ezek közül egy a vállbőr volt, melyet kissé karcsúsított téglalap alakra szabtak, közepét a nyaknak megfelelően kivették. Ehhez toldták az elejbőrt, a vállnál kerekített oldalbőröket és a hátbőrt. A zsákszerűen összevarrt bőröket elöl a nyakkivételtől végig hasították, az alját pedig egyenesre vágták, és irhával körülszegték. Nyaka köré egy egész fekete báránybőrből ún. kacagánygallért varrtak.

Eredetéről nincsenek bővebb adataink, valószínűleg nomád állattenyésztő korunk óta kísér bennünket. A 13–17. sz.-beli írott emlékekben nagyobbrészt prémmel bélelt ujjas vagy ujjatlan ruhát jelentett. A szőrével befelé fordított, kívül selyemmel, szövettel borított suba Mátyás király idejében igen népszerű és előkelő viselet volt. A 16–17. sz.-ban a polgárság körében is igen elterjedt.
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
562402_356605714402280_1299253458_n.jpg
Suba Viselője, használati célja, szabása és készítésmódja szerint a következő főbb fajtáit különböztették meg: ünneplő suba, juhászbunda, kocsiravaló suba és asszonysuba. Az ünneplő subát nevezték templombajárónak, díszítése szerint pedig virágosnak, irhásnak (→ rátét) vagy almásnak is. A magyar paraszt egyik legszebb ruhája volt. Viseletét a pásztoroktól vette át. 1745-ben a váci püspök elrendelte, hogy a szolnoki lakosok a kiállhatatlan zsíros szag miatt juhászbundában a templomba lépni ne merjenek, de mivel a piszkos subát gálaruhának, a tisztességes fehér szűrt pedig megalázó öltözetnek tartották, nem engedelmeskedtek.
Egy század múlva ezek a jobbára juhászok által készített zsíros subák, a szűcsmesterek munkája nyomán, a módosabb parasztság legszebb ünneplő ruhái lettek. Az ünneplő subát mérete, díszítése monumentálissá tette. A bővebbek palástja kiterítve teljes kört formált, aljának kerülete 4–6 m, hossza 120–130 cm volt.
1 hozzászólásK. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
538475_343041265758725_1756601962_n.jpg
Sióagárdi hímzésA Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik Sióagárd.
A hímzés alakulása a viselet fejlődésével követhető nyomon. Négy különválasztható szakaszra osztható:
- az 1980-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.
- az 1889-ből származó bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.
- az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.
- a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

Anyaga: Fehér sifon vagy vászon.
Fonala: Gyöngyfonál, UC hímzőfonál, osztott hímző.
Színezése: Piros, bordó, permetkék, sötétebb kék, sötétlila, parasztrózsaszín, narancsos sárga, sötét olajzöld
Öltése: Laposöltés, száröltés, borsólyuk, (a fehérhímzésnél lapos öltés, száröltés, huroköltés, lyukazás)
K. Andrea10101010101010101010
(2 szavazat)
534276_367474279982090_1238861782_n.jpg
Beregi hímzésA beregi keresztszemes mintáknak megszámlálhatatlan változata van. Piros és fekete, vagy kék és fekete szinezéssel készülnek. A mintáknak jelentése van: találunk itt tulipánt, pávát, szarvast, vagy éppen gránátalmát, szegfűt. Régen a kézzel szútt vászonba himeztek, ma már inkább fehér kongréba kerülnek a szinek. A keresztszemes himzés - ahogyan a neve is mutatja - szemenként, öltésenként kerül az anyagra. Nincs előrajzolva a minta, a himzők meglévő himzéseket másolnak át öltésről-öltésre haladva. Érdemes megforditani ezeket a munkákat, s megnézni a hátoldalukat: elképesztő pontosságot és finomságot mutat a himzések fonákja is. K. Andrea0000000000
(0 szavazat)
534276_367474269982091_100001585639962_1038934_1464557991_n.jpg
Ó kalocsai hímzésAz ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Az ágyruhát gyakran fehér lyukhímzéssel varrták ki a korai időkben. Saját használatú holmikra hímeztek kék-vörös, fekete pamutfonallal is. A régi egyszínű színes hímzések általában kifakult zöldet mutatnak. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak színtartó fonalat készíteni, beszerezni a korai időszakban. A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.K. Andrea10101010101010101010
(1 szavazat)
163 fájl 14 oldalon 10