Világbiztonság

Nyílt Társaság

A teljes méretű képhez kattints ide

Einsten hagyatékában találták meg Bolyai János relativitáselméletét

Nemrég történt, hogy Kanadában tudósokból álló társaság, matematikai témákról és ezzel kapcsolatban a nagy tételek megoldásáról beszélt. Az egyik - különben montreáli francia - arról, miszerint „a relativitás atyja„ több mint száz esztendővel ezelőtt élt magyar. Hozzá is fűzte gall akcentusú angoljával: „Indeed the former great Transylvanian Johannes Bolyai" (Valóban az egykori nagy erdélyi Johannes Bolyai.)
Felszólalások, megjegyzések követték egymást, az egyik torontói matematikus bejelentése, miszerint tudomása van arról, hogy Magyarországon a matematikusok - ezek között többen éppen a Műegyetemen - tudnak Bolyai igazáról. Az időközben a Bolyai- Gausz levélváltásából nyilvánosságra hozott levelek - Eötvös Loránd feljegyzései - utalnak erre. Döntően a pár esztendővel ezelőtt Amerikában, Princetownban meghalt Albert Einstein hagyatéka:
Az Einstein halála után felvett pontos közjegyzői leltár, melyben a tudományos világ által hiányolt Bolyai iratok számozottan vannak feltüntetve.

Folytatás a hozzászólásokban


Böngészhető, képi kulcsszavak
Albert Einstein(3); Bolyai János(3); Einstein(8); Erdély(159); relativitáselmélet(2); tudomány(455); téridő(35);
europa.jpg bolyai-matematika-verseny_680_476_s.jpg szuperfolyadek.youtube
. FORRÁS - FILE-INFO (A kép és a hozzá tartozó leírás, valamint a kattintható kulcsszavak, egy intelligens képtár részét képezik. A képi hasonlóságok böngészhetők, a körberajzolt jelképek* illetve kattintható kulcsszavak segítségével. * Ha "körberajzolt" kulccsal van jelölve)
Fájlinformáció
Fájlnév:bolyai-matematika-verseny_680_476_s.jpg
Album neve:RCHARD / Einsten hagyatékában találták meg Bolyai János relativitáselméletét
Kulcsszavak:bolyai / Bolyai János / Einstein / Albert Einstein / téridő / Erdély / relativitáselmélet / tudomány / képlet
Leírás (forrás url):http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/miert-fordult-meg-bolyai-sirjaban
Fájlméret:68 KiB
Hozzáadva:2016. Szeptember 22.
Képfelbontás:680 x 476 pixel
Megjelenítve:402 alkalommal
Közvetlen webcím:http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=33035
Kedvencek:Hozzáadás kedvencekhez

Hozzászólás küldése
Névtelen hozzászólás nem engedélyezett. Lépj be, ha írni szeretnél

Hozzászólás 1 írt ide: 2, erről: 2
Oldal: 1

RCHARD   [2017. Május 5. 23:10-kor]
Bolyai János, akiben >>a magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon öltött testet<< meggyőződéssel vallotta, hogy a magyar nyelv a legősibb nyelv, amelynek elválaszthatatlan eszköze az annak leképzésére megalkotott rovásírás. Minderről bővebben Friedrich Klára alább olvasható írása tájékoztat.

Bolyai János és a rovásírás

írta: Friedrich Klára

Dr. Marácz László nyelvész, az Amszterdami Egyetem tanára hívta fel a figyelmemet még 2009-ben arra, hogy Bolyai János a rovásírással is foglalkozott. Továbbá két lapot is kaptam tőle, melyeknek eredetije a Marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárból származik. Köszönet ezekért.

Nagy tudósunk 1802-ben született Kolozsváron és 1860-ban hunyt el Marosvásárhelyen. Csodagyerek volt, majd zenész, matematikus, hadmérnök, filozófus…akiről Szentágothay János írta: „A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet”.

Bolyai János Marosvásárhelyi kéziratainak I. részében olvashatjuk:

„Föltűnő: hogy Priskus, II. Theodos(ius) követje Attilá- nál, a hunokat „scythak”-nak nevezi, s említi: hogy hun szomszédjával latinul beszélett. Sok egyéb szembe tűnőt is (nem akarom írni: „nevezetest”, „megjegyzendőt”) említ Priskus az Attila nagyszerű jelleme ki-tüntetésére. Ha a székely földön tanáltató számos hun betűkkeli emlékek (rovásírásos emlékek) (kő-falakon) magyarul írtaknak tanáltattak (mint úgy veszek észre): midőn különben nem könnyen fejthettek volna meg, tanálhatták volna ki (dechiffrirozhatták) azon jelek értelmét (hatását): úgy a hun s magyar nemzetek közel rokonsága még szembetűnőbb. Nem tudom, a mai kunoknál tanáltatnak-e oly hun betűk: ha igen: úgy hihetőleg ők (mint egy író állítja is) a hunok ivadékai.”

A Marácz Lászlótól kapott két lapon lévő jelekből, betűkből és a kézírásos, rosszul olvasható szövegből akkor azt feltételeztem, hogy Bolyai egy mesterséges írás kialakítását tervezte. (1. ábra és 2. ábra)







„…edj nagy rakás efélét lehet csak sorvízirányú (fektű), vagy álló, vagy csapanotágú egyenekből és a kör ívjeiből alkotni, meljekben igen is sok betűnknek szármozása, eredete, nyoma könnyen megtaláltatik, kitűnik…” (Edj: egy, csapanotágú: dőlt)



És valóban, később életrajzaiban jobban elmélyülve megtudtam, hogy a magyar nyelvet tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy világnyelvvé váljon, mert ezzel lehet legpontosabban kifejezni a körülöttünk lévő világot és jelenségeit. Ebből pedig ésszerűen következik, hogy a magyar nyelvvel együtt fejlődött és szorosan hozzá tartozó rovásírásunk az, amely ennek a világnyelvnek lejegyzésére méltó. Egy külön ábrába válogattam az 1. és 2. ábra jeleinek többségét, hogy beszámozhatóak legyenek. Négy nagy csoport és két kisebb alakult. A népnév utáni számok segítségével a 3. ábrán lévő jeleket azonosíthatjuk.



Magyar rovásírás: 1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 27, 28, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36 Összesen: 31 jel.



Ó görög írás: 1, 2, 5, 6, 7, 11, 12, 16, 17, 18, 19, 22, 24, 26, 27, 29, 30, 31 Összesen: 18 jel.



Etruszk írás: 2, 4, 6, 7, 8, 11, 16, 17, 18, 27, 29, 30, 31, 32, 34 Összesen: 15 jel.



Korai latin írás: 2, 5, 6, 10, 11, 12, 14, 15, 16, 17, 22, 30, 33, 34 Összesen: 14 jel



6 jelforma azonosítható a pelazg betűkkel és 7 a germán runákkal is.



Legnagyobb számban a magyar rovásírás betűi jelennek meg. Ez alátámasztja azt, hogy Bolyai főként az általa hun-nak nevezett betűkből szándékozott felépíteni a tervezett mesterséges írás jelsorát.



Továbbá az átfedésekkel, a többi írás jeleivel való alaki egyezésekkel ismét bizonyítható, hogy a szkíta-hun írásnak is nevezett rovásírásunkból származnak az itt összehasonlított többiek.



Molnos Angéla: Megmaradásunkért a magyar nyelv ügyében című könyvében olvastam: „Bolyai János arra a következtetésre jut, hogy a magyar a legősibb nyelv…Azzal érvel Bolyai a magyar nyelv ősisége mellett, hogy a magyarok jelen hazájukba harmadszor 884-ben jöttek be s már itt találták az ugyancsak magyar nyelvű s némileg (noha nem mindenben) hasonló szokású székelyeket…”



Mandics György írja a Róvott múltunk c. nagy összefoglaló könyvének III. kötetében: „A Bolyai János anyagok ott hevertek évekig az Akadémián, egyes kötegek felbontatlanul, mások csak összetúrva kerültek vissza Marosvásárhelyre, mint értéktelenek. Magyarországon csak az egy szál amatőr Schmidt Ferenc építész (1827-1901) küzdött s adta ki magánpénzén Bolyait, fordította idegen nyelvekre művei részleteit, levelezett a külföldi kutatókkal évtizedekig. Az MTA csak a németországi kiadások nemzetközi visszhangjára riadt fel s ekkor a sikert ki akarta rángatni az „amatőr mérnököcske” kezéből s magának elkönyvelni.” (444. oldal)



Bolyai Jánost „ az isteni Gauss, a Princeps Matematicorum maga után a legnagyobb lángelmének nyilvánította a Földön…” (Mandics: 2011/III./324)



Milyen élet jutott mégis a magyar Bolyainak? „Nyomorú kényszernyugdíj…, egy putriban halt meg magányosan s négyen kísérték utolsó útjára, akik közül kettő hivatalból kinevezett katona volt…15.000 oldalnyi életművéből csupán néhány vézna kötetre futotta.” (Mandics: 2011/III./324)



S mi az oka mindennek? Talán amit Molnos Angélától tudunk, amivel császárhű, majd moszkovita (finnugor-türk-bolgár-kazár-mongol) tudóskák szemében a legnagyobb bűnt követte el: kimondta, hogy a magyar nyelv ősnyelv, s hogy a magyarok nem csak 896-ban, hanem korábban és írástudó hun utódként tértek vissza a Kárpát-medencébe.



Irodalom:



Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 2003), http://mek.oszk.hu/06200/06272/index.phtml

Mandics György: Róvott múltunk (III. kötet, Arad, 2011)

Marácz László: Nyelvi és képi gyökök a magyar kultúra megtartói (Ökotáj, 2002/29-30)

Marácz László: A finnugor elmélet tarhatatlansága nyelvészeti szempontból (Tárogató, 2002/május-június)

Marácz László: A magyar nyelv eredetéről (Turán, 2004/9-10)

Molnos Angéla: Megmaradásunkért a magyar nyelv ügyében (Debrecen, 2010)



A betű egyeztetésekre a következő művekben található ábécéket és írásemlékeket használtam:



Benedekffy Ágnes: Az etruszk kapcsolat (Magyarságtudományi Füzetek, 18., 2012

Robinson, Andrew: Az írás története (Jószöveg Műhely, 2003)

Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Magyar Néprajzi Társaság, 1909)

Staccioli, A. Romolo: Il mistero della lingua etrusca (Newton Compton, 1978)

Tóth Zsigmond: Divine Antiquities - Az etruszk nyelv megfejtése (1976)









MVSZ Sajtószolgálat

http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/2193-friedrich-klara-bolyai-janos-es-a-rovasiras
RCHARD   [2016. Szeptember 22. 23:30-kor]
Miért fordult meg Bolyai a sírjában

Minden relatív - mondotta Bolyai*

Nincs még egy nép a földnek kerekén, amelynek szellemi kincseit annyiszor orozták, babérait annyiszor tépdesték mint a magyarét! Tették - kárunkra - a hozzánk sem fajilag, sem etnikailag nem tartó idegenek, akik ügyes szimattal mérték fel a mi tudásunk, tehetségünk ezerrétű magyari tárházát. S hogy ekképpen bennünket Fortuna csak ritkán kegyelt, nem is sorolhatunk a szerencsés nemzetek közé. Meglehet, ennek eredője éppen a mi népünk sajátos nyíltságában, őszinteségében rejlik
„Földön járó csillagaink" - ahogy én fajtánk nagy tudósait, költőit, katonáit, művészeit nevezem becsületességükben, tiszta gondolkozásukban.
Témám Erdélybe vezet tudós matematikus Bolyai Farkas és Jánosra vonatkozik, akiket Istennek kegyelme székely üstökösként adott mellénk. Erre a földre hívom most megjelent magyar testvéreimet, pontosabban Marosvásárhelyre, ahol a két lángeszű magyar - hol egekig szárnyaló pályán, hol a hétköznapok gondjaival küszködve - életének derekas részét élte. Kárpát keleti peremvidékére, ahol vártát állanak a fenyők és ahol a havasokról aláfutó surrogó szél, mintha ki akarná seperni a völgyeket. Erdélybe, az annyira egyéni zamatú, törekvéseiben, harcaiban, kételyeiben, bizonyosságában, őrökké megújuló, újarcuságában magasabb célokat reveláló földre.
Most térek valóban a Bolyaiakra, akiknek pályája, de másként ívelhetett volna, ha történetesen a Fortuna szekerén ülnek! Másként, ha a mi magyar népünk előző hosszú évszázadokon át Európa védelmében - ha nem is mindig egyedül- emeli magasra a pajzsot, épít erődöket. Ha ezalatt a mi tudásszomjas ifjúságunk is a katedrák köré gyülekezhetik, - mint Bolognában, Göttingában - a mi magvari vérünk hullása árán, boldogabb Nyugat! De számunkra a várszerűség, a védő és védekezd jellem lett kötelező, vált hagyománnyá, - s míg mi, peremvidékünk messzire tekintő figyelőtornyaiból kémleltük a Kelet felől megindult ellent, - ők a védett nyugaton csillagvizsgálókból figyelték a planétákat...
Ezzel kerülök az Úrnak 1802-ik esztendejében Kolozsvárott napvilágot látott Bolyai Jánoshoz, kinek születését atyja, tudós Bolyai Farkas, ezzel jegyzi Bibliájába:
„Én is adtam egy planétát a világnak, melynek azonban sem középpontját, sem pályáját nem tudom kiszámítani.”
De lehet-e jövendőjét mondani olyan csillagnak, aki négy éves korában felkap, egy szeletkét a konyhában burgonyát hámozó szolgáló kosarából s azzal fut atyjához „Táte nézzed mit kaptam: pityóka árkusának pityóka szinuszát!"
Alig cseperedik, már viszi tudományszomja külföldre. Nyugatra. Amikor elindul, egyetlen vagyontárgya az erdélyi keményfából ácsolt, veretes diákláda, mely úgy kíséri útjain, mint üstökös Körösi Csorna Sándort, a nagyenyedi pagonyban somfából metszett vándorbot.
Göttingában ismerkedik össze a nála idősebb Karl Friedrich Gausszal, a germánok későbbi matematika-fejedelmével. Egyelőre még csak indulnak az egyforma képességek, de nem egyforma esélyek alapján. Így lesz Gauszból a híres göttinga csillagvizsgáló intézet nagy tekintélyű professzora, míg Bolyaiból a vidéki város - Marosvásárhely - kollégiumi tanára.
Bolyai János onnan is összeköttetésben marad a Nyugattal! Sorra küldi ki munkáit, képleteit Gausznak, akinek becsületességében bízik. Amikor a paralellák teóriájáról szóló megoldása érkezik Gauszhoz, az - hiúságában sértődötten - indulatosan tépi össze a maga - szintén e témakörben 35 esztendő óta kutató - eredményt nem ért dolgozatát. Ezután már - ,.fejedelemségét" féltve - az előzően zseninek nyilvánított Bolyait- agyonhallgatja.

*Megjelent München Hídfő Könyvtár 1974.évi 3. szám 47. oldal
Így lesz a mindenekfelett hiú Gausz „barátsága" drámaian sorsdöntő a messze élő, földhözragadt székely életére. Ez a kegyetlen mellőzés, ez a csalódás teszi keserűvé, emberkerülővé, meghasonlottá. Mindinkább az erdőket járja és ebben az időben jegyzi Testamentumába:
„Isten veled, te földön is égi szép természet. Légy mindig menedéke a sokaságból kivitt sebes fájdalmat enyhítve vigasztaló minden csüggedő gyermekeidnek.”
Ezekben a bolyongásaival teleszőtt időkben olykor kályhák építését vállalja el. Gazdag mágnások kastélyaiban, vidéki udvarházakban. Erdélyben még ma is azt tartják, hogy ahol egy-egy fennmaradt öblös kandalló, terebélyes kályha kéményén különös mértani számítások alapján kúszik magasba a füst, és amelyben a rönkök égésekor nem vész el kalória: azt a kályhát Bolyai rakta.
Éppen a múlt nyáron kaptam példáját egy ilyen legendaszépségű emlékezésnek, amikor Marosvásárhely környékének erdeit, mezeit járván, vakolatot hullató omladozó kúriához értem, amelynek sarokszobáját agg székely házaspár lakta
Ott üldögélt a két kedves öreg, lócán a ház e1őtt. Köszöntöttem őket, s ahogy észrevettem: a fészerhez támasztott roggyant kóberes szekér mögött békés tehénke legel - illendően feltettem a kérdést: kaphatnék-e, vásárolhatnék-e náluk, szomjúságom oltására egy pohár tejet.
Ahogy kimondottam, már röppent is a néni és hozott bögrényi finom, pincegádorban hűtött aludttejet. Beinvitáltak a szobájukba, a diófaasztal mellé. Még rozskenyeret is tettek elém: „Fogyassza lelkem „meleg mondattal. Amint közéjük telepedtem, szemembe ötlött a szoba sarkába beépített hatalmas - műremeknek is gyönyörűséges - mázas, zöld szemes kályha.
- Hát biza, úgy kell arra tekinteni - magyarázta készségesen Ráki néni -, hogy azt igen-igen híres ember rakta. Az is meglehet, éppen a Rákóczi vagy a Petőfi!
- Ne bomolj, asszony - hördült fel a bácsi mán hogyan lett volna azoknak idejük kályhát rakni, amikor "hun a nímöt, hun meg a muszka ült a nyakunkon!" - És hogy az oldalbordája felé adresszált személyes neheztelésén és a maga hiányos történelmi magyarázatán ő sem jutott túl, lemondóan legyintett. - Ne nyűdd az eszedet Ráki, csikorog az mán a magaméval együtt, akár a deszkás szekér.
S hogy jómagam valami be1ső sugallatra kimondottam a Bolyai János nevét, úgy ragyogott, világosodott meg a két meleg, ezerráncú arc, mint amikor a hunyó parázsból még pattan egy szikra...
Azóta is felidézem őket! Gyönyörködöm anyanyelvük csodálatos fonetikáján, szóváltozataiknak különös világán, betűvariációjuk különös rejtélyén... Ha képzeletben bodeni tói magányomból hozzájuk szállok, úgy érzem a Bolyai-rakta szemes kályhánál melegszem.

1860-tan halálát érezte közeledni Bolyai János. Sok utat járt diákládájába rendezi iratait. Pontosan, gondosan, számozottan a több mint tizennégyezernyi írott oldalt kitevő munkáit. Közöttük az egykor már nyomtatásra kész - Gausz irigysége folytán nyomdát nem látott - könyvalaktan meg nem jelent művét: a relativitás elméletét. És amikor a Marosvásárhelyt ma is á1ló ősi cinteremből a kollégium lélekharagjának csengése mellett kísérik a temetőbe - hagyatéka, a diákládájával együtt, megőrzésre a Teleki Thékába kerül.
Ma már bizonyos: egyedül Bolyai János jutott eI geometriai vizsgálódásai alapján ahhoz a felismeréshez, amely az általános relativitás fizikai lényegét alkotja. Nevezetesen ahhoz, hogy a gravitációs erőtér és a geometriai erőtér mögött belső összefüggés van. Ezzel a korszakalkotó felfedezésével évszázaddal megelőzte korát!



Nemrég történt, hogy Kanadában tudósokból álló társaság, matematikai témákról és ezzel kapcsolatban a nagy tételek megoldásáról beszélt. Az egyik - különben montreáli francia - arról, miszerint „a relativitás atyja„ több mint száz esztendővel ezelőtt élt magyar. Hozzá is fűzte gall akcentusú angoljával: „Indeed the former great Transylvanian Johannes Bolyai" (Valóban az egykori nagy erdélyi Johannes Bolyai.)
Felszólalások, megjegyzések követték egymást, az egyik torontói matematikus bejelentése, miszerint tudomása van arról, hogy Magyarországon a matematikusok - ezek között többen éppen a Műegyetemen - tudnak Bolyai igazáról. Az időközben a Bolyai- Gausz levélváltásából nyilvánosságra hozott levelek - Eötvös Loránd feljegyzései - utalnak erre. Döntően a pár esztendővel ezelőtt Amerikában, Princetownban meghalt Albert Einstein hagyatéka:
Az Einstein halála után felvett pontos közjegyzői leltár, melyben a tudományos világ által hiányolt Bolyai iratok számozottan vannak feltüntetve.



Hogy a korszakot meghatározó munka miként jutott idegen kezekbe, arra régen fényt deríthetett volna a marosvásárhelyi Théka naplójába jegyzett különös szöveg. Ennek története:
1914 tavaszán Marosvásárhelyre érkezett egy idegen, ismeretlen tanár. Olyan kiváló ajánló levelekkel, hogy azok alapján megkapta betekintésre a Bolyai János-ládába zárt hagyatékot. Ezek között a már említett relativitás-elméletet felölelt munkát. A tanár - akit Einstein Albertnek hívtak - elutazása után került a hiányt jelentő feljegyzés a Théka naplójába.
Einstein tudhatott arról, hol őrzik Bolyai János írásait. Érdekelhette a hagyaték. Bizonyos, hogy nem ok és cél nélkül vette útját az eladdig neki ismeretlen erdélyi városba. Jó megérzése vitte a vasveretes iratládáig! Einstein köztudomásúan 1916-ban már mint a berlini Kaiser Wilhelm Institut professzora lépett a nyilvánosság elé az akkor óriási feltűnést keltett relativitás-elmélettel.
Joggal kérdezhették a kanadai matematikusok, miért nem védte meg a magyarság lángesze tudósának igazát? Fájdalom, az alapvető mulasztás, röviddel Bolyai halála után, még a múlt században történt! Akkor, amikor a nyugati matematikusok több ízben is felkeresték leveleikkel Marosvásárhelyt és kérdezősködéseikre - feleletet sem kaptak!



Lehet, - mint már annyiszor az életben - egyetlen tudatlan, nemtörődöm, felelőtlen ember vétkes hanyagságán múlott, aki nem értette meg a zsenit, aki az erdőben bolyongó „meghibbant vénembert" látta benne, és aki butaságának hallatlan vétkével dobta a papírkosárba az érdeklődő leveleket...
Valószínű, más irányt vesz - Einsteinnek 1914 tavaszán tett látogatása után - az iratok hiányos visszaszolgáltatása, ha nem üt ki röviddel később a véres és oly sok mindent elsodró, első világháború és utána nem adja Trianon Erdélyt a románoknak!
Bizonyos - szögezték le a kanadaiak, a mai világszellemet tekintve, a mai hatalmon levőket ismerve, nehéz erről szólni.
Magam - mint Erdély szülötte - mégis úgy vélem: Tartozik ezzel Bolyai Jánosnak a világ! Éppen az ő szellemében, az ő Testamentumába jegyzett szavai szerint:
Az igazságot is tanilag és erkölcsileg határtalanul szeretem.

Az elmúlt nyáron, Marosvásárhelyen jártam. Azóta is követ, foglalkoztat a Bolyai Múzeum ottani kincsestára. Kísér a Teleki Thékában őrzött relikviák képe! Az elsárgult papirosú Appendix, a Testamentum, a veretes diákláda. Az egyik szekrényke üveglapja alá simított kesztyű. A hitves, az anya, Pávay Krisztina selyemkesztyűje...
A törekvéseikben, küzdelmeikben, harcaikban, kételyeikben, bizonyosságaikban, új arcúságukban magasabb célokat kereső Bolyaiak arca! Pályájuk ragyogását, tragédiájuk oly igazi erdélyi képét hoztam el vigaszul. Az ő Istentől kapott fényüket, dicsőségüket.
Régi sebeikről így hántom le a kötést, hogy egy kicsit a magunk hazátlanságát pólyázgassam be vele...

Dr. Szakáts Istvánné (USA)

Beküldte:
Pásztori Tibor Endre

http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/miert-fordult-meg-bolyai-sirjaban

Hozzászólás 1 írt ide: 2, erről: 2
Oldal: 1