Világbiztonság

Nyílt Társaság

A Táltoskirály tanítása - Egyedül is játszható, jobb agyféltekés társasjáték. Őseink hitvilága, a nyelvi gyökrendszer és a tudomány képeinek rejtett összefüggései, a képi gondolkodás fejlesztése! A mozgó fényre kattintva!
A Táltoskirály tanítása - Egyedül is játszható, jobb agyféltekés társasjáték. Őseink hitvilága, a nyelvi gyökrendszer és a tudomány képeinek rejtett összefüggései, a képi gondolkodás fejlesztése! A mozgó fényre kattintva!
A teljes méretű képhez kattints ide

A banyanfa erdőnyi járatai (Thaiföld) - A halhatatlan fa - Magyarul lehetne barlangfa vagy bányafa?!

A fügefélék családjába tartozó Banyan-fa (Ficus bengalensis) India nemzeti fája. Egyes források szerint Buddha egy ilyen fánál világosodott meg. Nagy Sándor egy banyan fa alatt pihent meg hétezer fős seregével.
A központi oszlopfa körül lenövő léggyökerek újabb és újabb fáknak látszanak és járatokat képeznek.
Az idősebb banyánfák esetében nagyon jellegzetesek a vastag fás törzzsé növekedő léggyökerek, amelyek megkülönböztethetetlenné válnak az eredeti törzstől. Az öreg fák úgy terjeszkednek oldalirányban, hogy ezeket a támasztógyökereket használják nagy területek lefedésére.
Európai nevét eredetileg az indiai fügére használták, mert a fa árnyékában gyakran húzódnak meg az indiai kereskedők.

Gudzsaráti nyelven a banya szó jelentése "boltos" vagy "kereskedő"és nem "fa".

Az egyértelműsítést megnehezíti, hogy a banyán neve nem indiai jövevényszó, mivel a fa eredeti neve vata (szanszkrit), vagy modern változatban bargad (hindi).

A magyarban még nincs meghonosodott alak... - De lehetne barlang- vagy bányafa! -


Böngészhető, képi kulcsszavak
Buddha(44); Nagy Sándor(7); banyanfa(2); halhatatlanság(35); ősgyökrendszer(189);
Ambrosius_Benson_-_Mary_Magdalene_-_WGA1890-1200.jpg banyanfa2.jpg Banyan_tree_.JPG
. FORRÁS - FILE-INFO (A kép és a hozzá tartozó leírás, valamint a kattintható kulcsszavak, egy intelligens képtár részét képezik. A képi hasonlóságok böngészhetők, a körberajzolt jelképek* illetve kattintható kulcsszavak segítségével. * Ha "körberajzolt" kulccsal van jelölve)
Fájlinformáció
Fájlnév:banyanfa2.jpg
Album neve:RCHARD / Magyar nyelvünk ősgyökrendszere
Kulcsszavak:banyanfa / járatok / halhatatlanság / Buddha / kalpavriksha / Nagy Sándor / ősgyökrendszer / banjan-fa
Leírás (forrás url):https://www.travelfish.org/sight_profile/thailand/northeast_thailand/nakhon_ratchasima/phimai/2468
Fájlméret:162 KiB
Hozzáadva:2017. December 3.
Képfelbontás:550 x 733 pixel
Megjelenítve:21 alkalommal
Közvetlen webcím:http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=33207
Kedvencek:Hozzáadás kedvencekhez

Hozzászólás küldése
Névtelen hozzászólás nem engedélyezett. Lépj be, ha írni szeretnél

Hozzászólás 1 írt ide: 1, erről: 1
Oldal: 1

RCHARD   [2017. December 3. 02:24-kor]
A banyanfa központi, függőleges járata:





Kapcsolódó vizsgálat:

Buddha arany szarvasként született újjá (golden deer), azonban a magyar források erről vagy nem írnak, vagy gazellának fordítják. Az 500 szarvas királyaként szereplő arany szarvas neve: Banyanfa szarvas (magyar fordításokban Fatörzs-gazella - Nigrodha-Miga, a lenti forrás szerint: banjan-fa gazella.). Párja a Faág "gazella". Ide kapcsolódik Mriga szarvas (Nimród csillagképe az Orion, a Vadász csillagkép). Az ókori indiaiak a csillagok ugyanezen csoportját úgy nevezték, "Mriga", a szarvas.

Nigródha-miga illetve Nirodha

A jóga nem más, mint az elme lecsendesítése. csitta-vritti-niródha

A vritti “mozgást” jelent. A niródha jelentése “megfékezést”, a csitta pedig a “tudat”. Így a csitta-vritti-niródha a tudat mozgásának a megfékezése, nem pedig magának a tudatnak a megfékezése. Amíg nem állítod meg a mozgást, hogyan érthetnéd meg a por vagy a nyersanyag természetét és azt, hogy ezek miként idézik elő a különféle formákat? Az okhoz kell elérned. Miként a por az oka az anyag formáinak, és a nyersarany az oka a különféle aranytárgyaknak, úgy a csitta, a tudat az oka a csitta.vrittinek, a tudat mozgásainak.

B.K.S Iyengar: A jóga fája


Szanszkrit "Nirodha" - Megszűnés, eltávolítás ( "cessation", "removal" )

RUDH - akadályoz

MIGA (páli nyelven)- vadállat, erdei állat (antilop, gazella, vagy vörös szarvas "sarabha"), állatok királya...

Nirodha sacca - A négy nemes igazság


1. az emberi élet lényegében szenvedéssel teli;
2. a szenvedés oka az emberi önzés és a vágyakozás;
3. van egy út (vagy mód), amelyen keresztül meg lehet szabadulni az önzéstől és a vágyakozástól;
4. a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” (astángika-márga) vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.

A szanszkrit és páli szatja és szaccsa szavak egyszerre jelentenek „igazságot” és „valódit” vagy „tényleges dolgot”. Ebből is következik, hogy több tudós van azon az állásponton, hogy a négy nemes igazság nem valamiféle alaptézis, „végső igazság” vagy hitvallás, hanem a Buddha által megtapasztalt „való dolgok” vagy „valóság” megfogalmazása, valamint a felsorolás tagjainak sorrendje, inkább mnemotechnikai segédeszköz, mint egyre mélyülő igazságok hierarchikus sora.


Nimród és a Csodaszarvas



Hagyományos Nimród ábrázolás agancsokkal



Csodaszarvas az Orion csillagképben - A zöldhalompusztai aranyszarvassal



Más emberek viszont az Orionra pillantva más dolgokat láttak benne. Az ókori indiaiak a csillagok ugyanezen csoportját úgy nevezték, "Mriga", a szarvas. A japánok egy kimono hosszú ujját látták benne. A perui chimu indiánok az Alnilamban - az öv középső csillagában - egy törzsfőnököt láttak, akit a holdistennő kínoz. A Mintak és az Alnitak volt a "pata" (a szó azt jelenti, "lefogni") - amely fogva tartotta a főnököt. A Betelgeuse, a Bellatrix, a Rigel és a Szaif négy keselyű volt, melyek örökre a törzsfő körül keringenek.









Nimród üzenete

Nimród alakja különösen fontos a magyarságnak, mert üzenete van a számunkra. Ő volt az emberiség tanítója, közvetítette az égi Tudást, megfogalmazta a magyar lélek lényegét, és bemutatja ennek a léleknek a közvetlen kapcsolatát Istennel, a Teremtő Atyával.

A hagyományok szerint feláldozta magát a Nap, a Föld és a Hold megmentése érdekében, ezért jutalmul testet ölthetett és elhozhatta a Tudást az újjászületett emberiség részére.

Beavató személyiség, aki a Tejútról hozza le az isteni energiákat és elülteti a Fénymagot a Földanya világába. Az önbeavatásnak viszont van egy feltétele, mégpedig az, hogy meg kell szabadulnunk a visszahúzó erőktől, mert csakis így leszünk képesek befogadni magunkba a fényt. Ez a fény hozza el a Tudást és a Szeretetet, ezek segítségével tudjuk gyógyítani önmagunkat, társainkat és a természetet.

M42-es csillagköd: A Vadász csillagképben, a hét csillag között a tarsolyban csillagok születnek.
Nimród és az M42-es mélység objektum a Vadász csillagképben (montázs)




http://mek.oszk.hu/00200/00223/html/jegyzet.htm#112

Szintén ide kapcsolódik: Ruru Jataka (The Ruru Jataka is the story of how a past incarnation of the Buddha, incarnated as a golden deer, rescues a merchant from drowning in the river (bottom of medallion). )


A gazella-ünő

Amikor a Mester Dzsétavanában tartózkodott, Kumárakasszapa szerzetes anyjával kapcsolatban mondta el az alábbi történetet. Az asszony egy vagyonos kereskedő leánya volt Rádzsagaha városban. Minden jó tulajdonsággal ékes volt, tetteinek következményeit eltörölte, utolsó újjászületését élte. Szívében a szentség elérésének vágya égett, mint mécs lángja a cserépedényben. Amikor önismeretre jutott, többé nem lelte örömét a világi életben, és remeteségbe kívánt távozni. Szólt szüleinek:

- Anyám, apám, szívem nem talál örömet a házban lakásban. Remeteségbe akarok távozni, Buddha tanítását követve. Engedjétek meg, hogy távozzam.

- Gyermekem, mit beszélsz? Családunk vagyonos, és te vagy egyetlen gyermekünk. Nem szabad remeteségbe távoznod.

Ismételten kérlelte szüleit, de nem egyeztek bele elvonulásába. Ekkor elhatározta:

- Legyen úgy. Ha férjhez megyek, és férjem családjába kerülök át, rá fogom beszélni uramat, hogy engedjen távozni.

Amikor a megfelelő kort elérte, és férjhez ment, férjének hűséges felesége lett. Erényesen, tisztességesen élt a családban. Házasélete folytán magzat fogant méhében, de ő nem tudta, hogy állapotos.

Egyszer a városban kihirdették az újhold-ünnepséget. A város minden lakója ünnepelt. A város úgy fel volt ékesítve, mint az istenek városa. Ő azonban az ünnepség csúcspontján sem illatosította magát, nem rakta fel ékszereit. Mindennapi ruhája volt rajta. Férje rászólt:

- Szépségem, az egész város ünnepel, csak te nem öltözöl ünneplőbe.

- Uram, az ember teste harminckét rothadó anyagból áll, mi értelme felékesíteni? Ez a test nem isteni természetű, nem aranyból, nem drágakövekből, nem szantálfából készült, nem lótusz bimbójából született, nem halhatatlanság varázsszerével van megtöltve, rothadó anyagból jön létre, anyától-apától származik, mulandóságnak, romlásnak, pusztulásnak van alávetve, temető táplálója, létszomj rabja, szenvedés gyűjtőhelye, bánat tárgya, mindenféle betegség lakhelye, a Sors akaratának végrehajtója, belül csupa rothadás, kívül csupa ürítés, férgek fészke, szemétgödör martaléka, mindenki szemeláttára a halálba siet [...] Mi értelme volna, hogy cicomázzam ezt a testet, uram? Ha felékesíteném, úgy tennék, mintha belül ürülékkel telt dézsát díszítenék fel kívülről.

Az ifjú kereskedő így válaszolt szavaira:

- Kedvesem, ha a testben csupa rosszat látsz, miért nem távozol apácarendbe?

- Uram, ha elbocsájtasz, már ma apácarendbe távozom.

- Rendben van, elbocsájtalak - válaszolta az ifjú kereskedő. Bőkezű adományt adott vele, bőkezűen megvendégelte a szerzeteseket, és népes kísérettel elkísérte az apácarendhez.

A Dévadattát követő apácák rendjébe állt be. Boldog volt, hogy lemondhatott a világról, beteljesült a vágya.

Időközben méhében a magzat növekedett. Az apácák észrevették, hogy állapota megváltozott, keze és lába megduzzadt, a hasa megnőtt. Megkérdezték tőle:

- Nővérünk, állapotosnak látszol; mi ez?

- Nővéreim, nem tudom, mi lehet az oka; én erényes életet élek.

Az apácák Dévadatta elé vezették, és megkérdezték Dévadattától:

- Urunk, ez a jó családból származó hölgy, miután férje engedélyét nehezen elnyerte, belépett a szerzetbe. Most azonban láthatólag másállapotban van. Mi nem tudjuk, hogy családos állapotában fogant-e a magzat, vagy a szerzetbe lépése után. Most mitévők legyünk?

Dévadatta, mivel nem volt Megvilágosult, és hiányzott belőle az együttérzés, részvét, megbocsájtás, így gondolkozott:

- Szégyen lesz rám, ha híre megy, hogy Dévadatta követői közül az egyik apáca magzatot hordoz méhében, és Dévadatta ezt elnézi. Ki kell taszítanom ezt a nőt a szerzetből.

Anélkül, hogy megvizsgálta volna az ügyet, hebehurgyán kiadta az utasítást, mintha csak egy kődarabot hajítana el:

- Menjetek, taszítsátok ki a szerzetből ezt a nőt!

Utasítását véve, felálltak, meghajoltak előtte, és szálláshelyükre távoztak. Azonban a fiatalasszony így szólt az apácákhoz:

- Nővéreim, Dévadatta testvér nem Buddha. Én nem előtte tettem fogadalmat, hanem a világ legelső vitéze előtt, a Tökéletesen Megvilágosult előtt. Ne fosszatok meg attól, amit olyan nehezen tudtam kiharcolni. Vegyetek magatok mellé, és menjünk a Mesterhez Dzsétavanába!

Maguk mellé vették, Rádzsagahából elindulva, negyvenöt mérföldnyi út megtétele után végül megérkeztek Dzsétanavába. Köszöntötték a Mestert, és beszámoltak neki az ügyről.

A Mester így gondolkozott:

- Még ha valóban családos állapotában fogant is a magzat, a vetélytárs szekták követőinek alkalmat fog adni arra, hogy elhíreszteljék: "Gótama szerzetes olyan nőt fogadott hívei közé, akit Dévadatta kitaszított". Hogy elejét vegyük ennek a szóbeszédnek, a király és az egész gyülekezet jelenlétében kell döntést hozni ebben a fontos ügyben.

Másnap üzent Paszénadinak, Kószala királyának, az idősebb és fiatalabb Anáthapindikának, Viszákhának, a köztiszteletben álló világi hívő asszonynak, és a többi befolyásos személynek. Amikor estére egybegyűlt a hívők négy gyülekezete, felszólította Upáli szerzetest:

- Eredj, tisztázd ennek a fiatal apácának az ügyét a négyes gyülekezet színe előtt!

- Igen, uram - szólt a szerzetes, megjelent a gyülekezetben, leült szokott helyére, és a király jelenlétében hívatta Viszákhá világi hívő asszonyt, és rábízta az ügy tisztázását:

- Jöjj, Viszákhá! Tudakold meg pontosan, hogy ez a fiatal nő melyik napon lépett a szerzetbe, és állapítsd meg, hogy magzata azelőtt vagy azután fogant-e.

- Igenis - ígérte meg a hölgy. Függönyt feszített ki a fiatal apáca köré, és a függöny mögött megvizsgálta kezét, lábát, köldökét, hasát, minden tagját, és összevetve a hónapot és napot, meggyőződött róla, hogy a fogamzás még családos állapotában történt. Beszámolt róla Upáli szerzetesnek. A szerzetes a négyes gyülekezet előtt tisztának nyilvánította az apácát. A tisztasága hírét visszanyerő apáca meghajolt a szerzetesek és a Mester előtt, és a többi apáca társaságában visszavonult lakhelyükre.

Terhessége napjainak beteltével szépreményű fiat szült, akiért egyik előző életében Padumuttara Buddha lábainál könyörgött.

Egy napon a király az apácakolostor mellett haladt el, és gyereksírást hallva, tanácsosaitól érdeklődött. A tanácsosok tudták az okát, és elmondták:

- Felség, az a bizonyos fiatal apáca fiat szült, annak a hangját halljuk.

- A gyermeknevelés akadály az apácák életében, én fogok neveléséről gondoskodni.

A király családja nőtagjaira bízta a gyermeket, és a királyfiakkal együtt neveltette. Névadása napján a Kasszapa nevet nyerte. Azonban mivel a királyfiakkal együtt nevelkedett, a Kumára-kasszapa "Kasszapa herceg" név ragadt rá. Hétéves korában a Mester oldalán szerzetesnövendék lett, és mikor elérte a felnőtt kort, szerzetessé avatták. Ahogy az idő telt, a Tan hirdetői közül kiemelkedett ékesszólásával. Ekkor a Mester a szerzetesek élére állította:

- Szerzetesek, ékesszóló tanítványaim között első hely illeti meg Kumára-kasszapát.

Később elérte az arahat (szent) fokozatot. Anyja is, az apáca, megvilágosodott, és elnyerte a Legfőbb Gyümölcsöt. Kumára-kasszapa szerzetes Buddha tanának hirdetésében úgy tündökölt, mint telihold az égbolt közepén.

Egy napon a Beérkezett Mester, miután alamizsnagyűjtő körútjáról visszaérkezett, étkezés után oktató szavakat intézett a szerzetesekhez, és visszavonult illatosított szobájába. Az oktató szavak meghallgatása után a nap hátralevő részét minden szerzetes a maga nappali vagy éjszakai tartózkodó helyén töltötte el, majd alkonyatkor összegyűltek a tanító csarnokban, és helyet foglalva, Buddha erényeit magasztalták:

- Tiszteletreméltó testvérek, mivel Dévadatta nem Megvilágosult, és hiányzik belőle az együttérzés és megbocsájtás, kevés híján pusztulásba kergette Kumára-kasszapa testvért és nővérünket. A Tökéletesen Megvilágosult viszont, mivel ő az igazság királya, és együttérzés, részvét, megbocsájtás tölti el, mindkettőjüknek oltalmazója lett.

A Mester buddhai nyájassággal belépett a tanító csarnokba, helyet foglalt a neki fenntartott ülőhelyen, és megkérdezte:

- Most milyen kérdés megbeszélésére ültetek össze, szerzetesek?

- A te erényeid magasztalására, urunk.

- Szerzetesek, nem most történt első ízben, hogy a Buddha e kettőnek oltalmazója és támasza lett; már előző életében is megtörtént ugyanez.

A szerzetesek kérték a Magasztost, hogy fejtse ki, hogyan történt. A Magasztos feltárta, ami régebbi születésük idejéből rejtve volt előttük:

Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott, a Bódhiszattva egy gazella méhében öltött testet. Mikor anyja testéből előjött, aranyszínű volt, a szeme gömbölyű drágakőhöz hasonlított, a szarva ezüstszínű volt, a szája mint összehajtogatott bíborszövet, a patáját mintha lakkfestékkel színezték volna, a farka dús, mint a jakfarok, teste akkora, mint egy csikóé. Ötszáz gazella társaságában az erdőben tartózkodott. Neve Fatörzs-gazellakirály lett. Nem messzire tőle tartózkodott egy másik gazella, név szerint Faág-gazella, szintén ötszáz gazella társaságában. Ez is aranyszínű volt.

Ebben az időben Benáresz királya szenvedélyesen vadászott gazellákra. Vadhús nélkül sohasem étkezett. Az embereket azzal akadályozta munkájuk végzésében, hogy naponta minden városlakót és falusi népet összehívott, és indult velük vadászatra. Az emberek így gondolkoztak:

- Ez a király akadályoz bennünket munkánk végzésében. Mi volna, ha palotája parkjában eleséget szórnánk ki a gazelláknak, és ivóvizet készítenénk ki nekik, egy sereg gazellát behajszolnánk a parkba, a kaput rájuk zárnánk, így szolgáltatnánk ki őket a királynak?

Mindnyájan nekiálltak, eleséget szórtak ki a palota parkjában, ivóvizet készítettek ki, kitárták a kaput, összegyűjtötték a városlakókat, s botokkal és mindenféle fegyverrel felszerelve kimentek az erdőbe, felhajtani a gazellákat. Körvadászattal készültek összeterelni a gazellákat. Bekerítettek egy mérföldnyi helyet, szűkítették a kört, és éppen azt a helyet fogták körbe, ahol Fatörzs-gazella és Faág-gazella tartózkodott. Mikor észrevették a gazella-falkát, botokkal verni kezdték a fákat, bokrokat, földet, majd karddal, lándzsával, íjjal hadonászva, nagy zajt csaptak, és behajszolták a gazella-falkát a parkba. Becsukták a kaput, és a király elé járultak:

- Felség, állandó vadászatoddal akadályozol munkánk végzésében. Ezért mi az erdőből ide hajtottuk a gazellákat, megtöltöttük velük palotád parkját. Mostantól fogva ezeknek a húsával táplálkozhatsz.

Elköszöntek a királytól, és távoztak.

Ezt hallva, a király kiment palotája parkjába, szemügyre vette a gazellákat, s a két aranyszínű gazella láttán e kettőnek bántatlanságot biztosított. Ettől fogva hol saját maga ment egy gazellát lőni, és bevitte, hol szakácsa ment, lőtt egy gazellát, és bevitte. A gazellákat az íj megpillantására halálos félelem fogta el, és elfutottak, de kettőt vagy hármat lövés ért, megsebesültek, elgyengültek, elbágyadtak, elpusztultak. A gazella-falka jelentette a helyzetet a Bódhiszattvának. Ő hívatta Faág-gazellát, és így szólt:

- Kedvesem, így sok gazella elpusztul. Ha már elkerülhetetlen a halál, ne sebezzenek meg fölöslegesen gazellákat. Sorban kerüljön egy-egy gazella a vesztőhelyre. Egyik napon az én falkámra kerüljön a sor, másik napon a te falkádra kerüljön a sor. A soros gazella menjen el a vesztőhelyre, fejét a tőkére hajtva feküdjön a földre. Így nem fognak fölöslegesen megsebesülni a gazellák.

- Rendben van - egyezett bele.

Ettől fogva a soros gazella elment a vesztőhelyre, nyakát a tőkére hajtva lefeküdt. Jött a szakács, fogta az ott fekvőt, elvitte.

Egy napon Faág-gazella falkájából egy vemhes gazellaünőre került a sor. Az ünő Faág-gazella elé járult, és így szólt:

- Uram, vemhes vagyok. Ha megellettem, ketten lehetünk majd sorosak. Addig mellőzz a sorból!

- Rajtad van a sor, nem ruházhatom át másra. Ami rád van kiszabva, el kell viselned. Eredj!

Mikor nem talált nála könyörületre, a Bódhiszattvához ment, és előadta az ügyet. Ő végighallgatta, és így szólt:

- Jól van, távozzál! Én átveszem tőled a sort.

Ő maga ment a vesztőhelyre, fejét a tőkére hajtva lefeküdt. Mikor a szakács látta, felindultan sietett a királyhoz, és jelentette:

- A bántatlanságot élvező gazellakirály fekszik a tőke előtt! Mi lehet az oka?

A király tüstént kocsira szállt, népes kísérettel odasietett, s látva a Bódhiszattvát, megszólította:

- Kedves gazellakirály, nem biztosítottam-e neked bántatlanságot? Miért feküdtél ide?

- Mahárádzsa, egy vemhes gazellaünő keresett fel, és kért: "Ruházd át a sort másra!" Ám én nem tehetem, hogy egyiknek a halálos keservével egy másikat sújtsak. Inkább saját életemet ajándékoztam neki. Átvettem tőle a halált, és ide feküdtem. Ne feltételezz semmi mást, mahárádzsa!

- Uram, aranyszínű gazellakirály! Az emberek között sem láttam még senkit, akit ilyen megértés, együttérzés, részvét töltött volna el. Kegyes akarok lenni hozzád. Kelj fel! Neked is, és annak a gazellának is bántatlanságot ajándékozok.

- Ha ketten bántatlanságot élvezünk, mi történik a többiekkel, emberek ura?

- A többieknek is bántatlanságot biztosítok, uram.

- Mahárádzsa, akkor a parkodban lévő gazellák bántatlanságot élveznek ugyan, de mi lesz a többiekkel?

- Azoknak is bántatlanságot biztosítok, uram.

- Mahárádzsa, ezek szerint a gazellák bántatlanságot fognak élvezni, de mi történik a többi négylábú állattal?

- Azoknak is bántatlanságot biztosítok, uram.

- Mahárádzsa, ezek szerint a négylábúak bántatlanságot fognak élvezni, de mi történik a madarakkal?

- Azoknak is bántatlanságot biztosítok, uram.

- Mahárádzsa, ezek szerint a madarak bántatlanságot fognak élvezni, de mi történik a vízben lakó halakkal?

- Azoknak is bántatlanságot biztosítok, uram.

Így a Nagy Lélek kikönyörögte a királytól a bántatlanságot minden élőlény számára. Felkelt, az öt parancsolat megtartására buzdította a királyt, és Buddha-nyájassággal a Tanra oktatta:

- Járj igazságban, mahárádzsa! Ha atyával és anyával, fiúval és lánnyal, papokkal és közemberekkel, városlakókkal és a falu népével szemben igazságosan jársz el, részrehajlás nélkül jársz el, tested elhagyása után boldogság helyére, az égi világba kerülsz.

Még néhány napig a parkban maradt, a királyt oktatta, majd a gazella-falka kíséretében az erdőbe távozott. A gazellaünő is megellett, virágbimbó szépségű gidája született. Az játszadozás közben Faág-gazella közelébe került. Mikor anyja látta, hogy Faág-gazella közelébe kerül, figyelmeztette:

- Gyermekem, ezentúl ne menj ennek a közelébe; inkább tartózkodjál Fatörzs-gazella közelében!

És ezt a verset mondta:

Maradj Fatörzs-gazellánál! Faágat messze elkerüld!
Halál is jobb Fatörzs mellett, mint élet a Faág körül.

Ezután azonban a bántatlanságot élvező gazellák lelegelték az emberek vetését. Az emberek nem mertek rájuk lőni, vagy elzavarni őket:

- Ezek a gazellák bántatlanságot élveznek!

Összegyülekeztek a király udvarában, és beszámoltak az ügyről a királynak.

- A nemes Fatörzs-gazella a kegyemet élvezi, kegyben részesítettem. Inkább elállnék királyságomtól, mintsem neki tett ígéretemtől. Távozzatok! Az uralmam alatt álló területen senki se lőjön gazellákra - mondta a király.

Fatörzs-gazella értesült a történtekről. Összehívta a gazella-falkát, és eltiltotta őket:

- Ezentúl mások vetését ne legeljétek le!

Az embereknek is megüzente:

- Ezentúl a gabonát vető emberek ne állítsanak kerítést vetésük védelmére, csak levelekkel kerítsék körül a földet, jelzésként.

Ettől fogva vált szokássá a földeken a levelekből font jelzés, és azóta nincs gazella, amelyik áthágná a jelző leveleket, mert ezt az utasítást kapták a Bódhiszattvától.

Így utasította a Bódhiszattva a gazellafalkát, s amikor leélte életét, a gazellákkal együtt méltó sorsra távozott. A király is követte a Bódhiszattva tanítását, jócselekedeteket művelt, és méltó sorsra távozott.

Amikor a Mester befejezte a tanulságos történetet, mondván: "Szerzetesek, nem most történt első ízben, hogy az apáca és Kumára-kasszapa oltalmazója voltam; már előző életükben is oltalmazójuk lettem" -, utána figyelmeztette őket a négy nemes igazságra. A két történet elmondása után a kapcsolatot is feltárta a születések között:

- Akkor Dévadatta volt Faág-gazella, falkája Dévadatta mostani gyülekezete, az apáca volt a gazella-ünő, Kumára-kasszapa a gidája, a király Ánanda, Fatörzs-gazella pedig én voltam.


Hozzászólás 1 írt ide: 1, erről: 1
Oldal: 1